Mi lenne az emberekkel, ha azt kapnák az élettől amit megérdemelnének?

Az emberek azt kapják az élettől, amit megérdemelnek.

Nem értem miért kell a férfiakat külön kiemelni, nők legalább annyira ludasak.

Hát én ezt még nem vettem észre, a szomszéd egy hülye állat, megverte, fenyegette a barátnőit, egy állat mindig zajong beszólogat az embereknek egy állat tényleg egy állta egy féreg mindenkivel ott baccik ki ahol tud.

50 éves most már, semmi rossz nem érte. Soha nem beteg, mindig van pénze bőven, egy Démien.

Sajnos ez nem így van. A sok kretén mindig megússza. Várom én ezt már vagy 10-20 éve egyes embereknél.

Az pedig ha valaki ezt 70 évesen kapja vissza annak már nincs értelme...

Nekem egy pszichologus azt mondta a bántalmazók (akár akik átvernek megcsalnak vagy akarhogyan is de rosszat tesznek neked)azok tanítók.

Ne haragudj rájuk, nekik ez az életfeladatuk, tanulj és engedd őket el. Majd találnak mást, akinek szüksége van megint a tanításra.

Kérdem én. Miért kell tanulni? Miert nem lehet tinin szüzen hozzámenni ahhoz akit szeretsz es abban leélni az életet. Egy emberrel szeretetben? Miért kellenek a pofonok, miert kell azt megtanulni, hogy az életben vannak rossz emberek, hogy vigyázz, légy óvatos, legyél rafináltabb, okosabb, hogyan keruld őket ki stb.

Miért kell megtapasztalni a rosszat, a sírást, a fájdalmat?

Én ezek nélkül is képes vagyok a boldogságot szeretet értékelni.

Egy naiv gyerek is szereti ha szeretik nem kell ahhoz verni valakit, hogy értékelni tudjon egy simogatást.

Az életnek ez az örökös tapasztalása(hideg meleg), a folyamatos tanulásnak nem látom értelmét. Mert ez a tanulás nem azt szolgálja hogy mennyi jó van az életben, hanem azt szolgálja mennyi rossz is van az életben és tapasztald meg, ne légy naív.

Én meg nem, nem vagyok kívancsi a szenvedesre fájdalomra!

Ezért sincs háziállatom sem, sírtam én már nem egy állat betegsége, halála miatt. A gyerekem azt sem fogja megtudni, mi az, hogy háziállat. Ő nem fog sírni.

Én nem hiszek a karmában. Elmondom, miért. Nyilvánvalóan vannak olyan eleve adott rossz körülmények, amelyek determinálják egy adott ember viselkedését és azt, ahogyan mások viszonyulnak hozzá. Rossz családi közeg, szegényes egzisztencia, nyomor. Ilyenkor az ember felteheti magának a kérdést: miért kapom ezt? Mit tettem? Szerintem ennek nincsenek miértjei. Oda született, aztán kész. Az, hogy valakivel rosszul bántam, szerintem nem vonja maga után azt, hogy majd velem is úgy fognak. Ez akkor igaz, ha ugyanattól az embertől kapom vissza "amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten". De még ott sem egyértelmű a kölcsönösség.

Akivel pedig folyamatos balszerencse történik, ott az objektív okokat vizsgálva szinte biztosan lehetne olyan motívumokat találni, amelyek révén az adott dolog elkerülhető lett volna.

Szerintem a karmára hivatkozni mindössze az emberi sorsok és törénések komplexitását leegyszerűsítő, bugyuta érvelés. Vannak sorstragédiák. És vannak, akiket a karma egyszerűen elkerül (sok minden lenne a számláján, mégsem bünteti az "élet"...)

"Rossz családi közeg, szegényes egzisztencia, nyomor. Ilyenkor az ember felteheti magának a kérdést: miért kapom ezt? Mit tettem? "

A pszichologus szerint minden gyerek magának választja azt hova szuletik le es mert szüksege van tanítasra, azért választanak rossz körülményeket.

A biblia szerint meg a szülők bűneiért a gyerek van büntetve. Azaz generációkon keresztul mennek a dolgok. Mert nincs is idő elvileg és egy egység a társadalom.