Őszintén, ti elmondanátok neki?

Szerelmes vagyok. Ebben biztos vagyok. Az imádott nőt,-még évekkel ezelőtt ismertem meg egy közös munkahely által. Akkor, és ott nem kezdeményeztem nála, mivel párkapcsolata is volt, és nem is volt szándékomban összekeverni a munkát a szerelemmel.

Sokszor csipkelődtünk egymással,valószinűleg más is észrevette azt hogy vonzódunk egymáshoz. Alapvetően már ebben az időben is hol együtt voltak a párjával, hol nem. Néha nem tudtam eldönteni hányadán állunk, mert mindig tartottuk egymástól a 2 lépés távolságot, de volt hogy ezeket a határokat átléptük. Rengetegszer veszekedtünk is, aminek így utólag nem is tudom az okát, mert javarészt féltékenységből alakult ki. Holott, semmi joga nem volt így érezni, ahogy nekem sem volt. Ez az ok soha nem volt kimondva, hogy a másikunknak mi nem tetszik.

Felmondott, eltelt dúrván 2 év azóta. Én még mindig itt dolgozok. Szakított a párjával is. Mi is összevesztünk. Én azt érzem nyilt titok ez közöttünk. Kizárt hogy ne érezzen semmit. Elméletileg most visszajön beugrósként dolgozni ide. A főnök hívta.

Rettentően szerelmes vagyok belé. Azt hittem majd elmúlik. Nekem ennyi idősen már családomnak kellene lennie.

Aztán nem régiben ismét egymásnak feszültünk, ja, az ok a szokásos.. tudom hol van az állandós munkahelye. Ismerem a munkatársát, nekem ez nem tetszett. Szóval igen, nekem is van huzatom...

Én elmentem hozzá, próbáltam beszélni vele de megsem hallgat. Csúnya dolgokat mondtam neki. Soha nem feküdtünk le egymással. Még csak meg se csókoltam, pusziszkodni se szoktunk.. említettem neki vannak dolgok amiket nem mondhattam el soha etikai okok miatt, de nem tudom megértette e..

Mielőtt összejön valakivel szeretném ha velem is megpróbálná... érezhet valamit? Ti elmondanátok szeretitek?