Szégyen ha egy nö régimòdi a pàrkapcsolatok terén? Szereti a régi csalàdmodellt, hisz abban, hogy a férfi az úr a hàznàl úgymond.

Miért kéne a gyerekkel foglalkozni meg tanulni egész nap? Anyám háztartásbeli volt, folyton a sggemben volt pont így, idegbajt kaptam tőle kb 8 éves kor után hogy folyton otthon van, semmit nem csinál csak én vagyok a középpontban és sosem lehetek egyedül a lakásban mert ott bssza a rezet és engem ellenőrizget.

Ez nyilván tinédzserkori lázadás, de tényleg felesleges gyerek szempontjából is.

"de ha a férfi emiatt kevesebbet keresne, akkor sajàt magunkkal csesznénki ki."

Na de akkor te is dolgozol, ami bevételt hoz.

49

Tanárként ennél azért lazább munkarendje volt, de alapvetően igen.

Mindig volt főtt étel és szinte sosem kellett egyedül ennem. Legtöbbször anyám, de sokszor az apám, testvérem vagy a nagyanyám vigyázott rám, és én mindegyiket imádtam.

Tanulni nem nagyon kellett velem. Néha segített, de annyira sem hülye sem lusta nem voltam, hogy folyton mellettem kelljen állni.

És igen, rajzoltunk együtt, filmet néztünk, komplett gyerekregényeket olvasott fel nekem, miközben én rajzoltam, társasoztunk, sétáltunk, biciklizni vitt stb. És emellett dolgozott, igen.

Mondhatjuk persze, hogy a tanároknak könnyű, de az orvos, mérnök és könyvelő ismerőseim gyerekei sem tűnnek depressziósnak...

Az amúgy is egy mítosz, hogy a gyerek FOLYAMATOSAN az anyjával akar lenni. A tesómmal örültünk, hogy néha miénk a ház, és lehet randalírozni. :D

És persze, más az, amikor elhanyagolják a gyereket, nem törődnek vele, nem töltenek időt vele... De ezt nem azzal kell kiküszöbölni, hogy akkor nem dolgozom.

"Talàn ha anya leszel majd megérted màsképp làtod."

Mi van? :D Most akkor mégsem a gyermek érdekei az elsődlegesek?

59

Megkérdezhetem, hogy te szülő vagy-e? Mert ha nem, akkor kb pont annyira releváns a véleményed, mint az enyém vagy mint az 51-es válaszolóé. Sőt kicsit kevésbé, hiszen az 51-es a saját tapasztalatairól beszélt.