Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Barátságból lehet szerelem?
Egész nap ilyen témájú cikkeket és fórumokat nézek, már mindent tudok Robert Sternberg "szerelmi háromszögéről" de jó lenne ha írna valaki pár személyes tapasztalatot ezügyben. :)
10 éve vagyunk nagyon jó barátok. Ha ő vagy én kapcsolatban voltunk nem feltétlen beszéltünk sokat, és egy huzamosabb ideig nem is volt olyan, hogy egyszerre lettünk volna szinglik. 6 éve fordult először elő ez a szitu, akkor beszéltünk is a dolgokról, csókolóztunk, de végül ő a barátnőmmel, én pedig a haverjával jöttem össze. (sírósnevetős emoji) Ezek után elváltak pár évre az útjaink, ugyanis a szakítások után ismételten új kapcsolatba léptünk mindketten. Adta Isten, hogy kb. fél éve (szintén a szakítások után) megint összehozott minket az élet és ugyanúgy folytattuk kb. ahol abbahagytuk. Semmi tabu téma, ugyanúgy imádtunk egymással lenni és beszélgetni mint mindig. Olyan személy a szememben, akiben feltétel nélkül megbízok és az életemet is rábíznám. 3 perc sétára lakunk egymástól így kb. minden nap találkozunk, programozunk. Volt szó ezekről a dolgokról és úgy gondolom ő is ugyanígy van ezzel mint én. Viszont egyelőre hihetetlenül rettegek attól, hogy mi lenne akkor, ha nem lenne köztünk olyan intenzív a kémia, mint az előző kapcsolatainkban, amikben fontos szerepet játszott ez. Tudom-tudom, most az a kérdésetek, hogy ez mind szép és jó, de mit gondolkozol még a dolgokon?
Nos… a bibi az, hogy MI hülyék ismételten egymás közeli barátaival kezdtünk kavarni, bár ez már több hónapos sztori. Azt viszont tudjuk, hogy orbitálisan nagy barmok voltunk, mert totálisan más érzéseink vannak egymás iránt, mint pl. 6 évvel ezelőtt. Csak valamiért félsz van bennünk a másik fél (barát, most már igazából csak az egyik véleményétől félnénk) miatt.
Szóval igen… ez az én drámám, tudom, hogy szappanoperába való.
Kíváncsi vagyok olyan emberek véleményére, akik nem degradál ezért engem/minket, hanem beleképzeli magát a helyzetembe/helyzetünkbe és elmondja ő merre menne tovább, hogyan motiválná magát stb. Hibázni, tévedni emberi dolog szerintem, így nem emésztem magam a történteken, hiszen valamiért így kellett lennie. :)
Előre is köszi! 26/L
Szerintem ti azért nem jöttök össze, mert akkor egy illúzióval kevesebb lenne. Vagyis tudjátok mindketten, hogy egy biztos pont vagytok a másik életében, és ha összejönnétek, de balul sülne el a dolog, akkor ezt a biztos pontot is elveszítenétek. Lehet hogy jó lenne a kapcsolatotok, de amíg mindketten félelemből egy másik fél felé fordultok, addig az soha nem fog kiderülni, hogy működhetne e a kapcsolat közöttetek.
Miért nem beszélitek meg egymással, hogy ki mit gondol erről?
Vagy úgy akartok leélni egy életet, hogy mindig ott lesz a "mi lett volna HA összejöttünk volna..."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!