Sok lány miért nem örülne annak ha fiatalon találna olyan fiút aki mellett sokáig együtt lehetne?

Mert ilyen környezetbe vagy, ahol ez a gyakoribb gondolkodási mód.

De nem jelenti ez azt, hogy minden lány ilyen.

Ki akarna olyan fütyivel lenni 1 napig is, aki olyat mond, "kevés lány gondolkodik".

Kilóg a nőgyűlölet, haver.

Gondolom még soha nem volt kapcsolatod!

Nem tudhatod, még a legnagyobb szerelemben, legőszintébb vággyal sem, hogy egy kapcsolat meddig fog tartani. Az, hogy ki lesz az igazi, ennél még sokkal bonyolultabb.

Az ember jobban teszi, ha él a lehetőségekkel, nem tudhatja, hogy mi sül ki belőle!

Mert fiatalon az ember személyisége még nincs kiforrva, idővel változik és nem biztos, hogy az az énje kompatibilis lesz a másik fél kiforrott énjével.

Persze az ember folyamatosan változik, de szerintem a 20-as évek döntően meghatározzák az ember karakterét.

Friss tapasztalatom most, hogy egy régi ismerősöm (lány) 21-22 éves kora körül ismerte meg a párját, a fiú 2 évvel volt idősebb, nagy szerelem volt - kicsit el is volt szállva magától a csaj - hatalmas esküvő volt 23 éves korában, csili-Vili rózsaszín köd és most még alig 4 év házasság után válnak a sráccal. Teljes sokk számomra. Állítólag szóvá sem állnak egymással, mindenhonnan töröltek a közös emlékeket, képeket, a lány már nem használja a srác nevét stb. Nagyon ijesztő. Ehhez képest itt vagyok én, akit mindig lenezett ez a lány, hogy nem pasiztam úgy, hanem mentem a magam útján. Világot láttam, felköltöztem a fővárosba, lett karrierem, ismerkedtem férfiakkal, de nem horgonyoztam le, mert éreztem, hogy még nincs itt az ideje. Most leszek 29, egy elkepeszto állásajanlattal és 8 hónapja egy fantasztikus férfi mellett, aki igaz, hogy idősebb és már túl van egy házasságon, de nyugodt, letisztult, megtanulta az élet leckéit, tudatos, ahogy én is. Eszméletlen harmóniában vagyunk, ami viszont nem lenne meg, ha előbb találkozunk, egyszerűen szóba sem állnánk a másik régi változatával, mert ahhoz, hogy ennyire passzoljunk át kellett mennünk sok dolgon, veszteségen, csalodason, kudarcokon, amik ilyenné tettek minket. Sokat szoktunk erről beszélgetni, hogy annyira stimmelnek a tapasztalataink, az eletutunk, az hogy pont úgy és azt adjuk magunkból, amire a másiknak szüksége van és ami korábban mindig hiányzott másokkal