Az emberek többségének nem vonzóak a nagyon buta, de a nagyon okos emberek sem?

Eq sem mindegy.

Ha vki szocializalt jofej jo vele lenni mindegy az iq ja

A legtöbb ember átlagos, ezért átlagos vagy felszínes dolgokban átlag feletti embert akar. Ha valaki az átlagosnál butább, akkor azzal azért sokszor beérik, ha az átlagnál okosabb, akkor pont az illetőnek nehéz hozzá illő társat találni.

Az átlagnál kicsit intelligensebb vagyok és borzalmasan nehéz megfelelő társat találni. Egyszerűen a beszélgetések laposak általában.

A nagy buta nyilván nem, mert nagyon leszívja az ember energiát, és kb. annyi erővel a falhoz is beszélhetne.

A nagyon okos ember társaságában jó lenni, hisz sokat tanulhat tőle az ember, ha képes megérteni, viszont ezek az emberek sokszor szociális készségeik gyengék, a gyakorlatiasság messze áll tőlük, ill. vannak cserében kattanásaik.

Vonzónak lehet vonzó mindkét véglet, de hosszútávú, kiegyensúlyozott együttéléshez mindenképp hasonló intelligencia szint kell. Be lehet hozni az EQ-t is a képbe, de szimplán abból fakadóan, hogy egy magas IQ-val rendelkező ember összefüggéseket lát inkább a világban, mint konkrét érző lényeket, az eltérő IQ szerintem kéz a kézben jár az eltérő EQ-val is. Persze lehet fejleszteni, de mint ahogy az olimpikonok is a gyerekkoruk óta keményen edző emberek közül kerülnek ki, EQ tekintetében is mindig fejlettebb lesz az, aki ezt gyerekkora óta, ösztönösen erősíti, mint az, aki felnőttként kezd el erre gyúrni.

Nekem magasabb az IQ-m, mint az átlagnak (ezért instant lepontozást fogok kapni :D), mind a tapasztalat, mind az ennek mérésére létrehozott teszt ezt mutatja, és abban, hogy szerelembe estem a férjemmel, nagy szerepe volt annak, hogy gond nélkül tudja követni a gondolati ugrásaimat, valamint egyértelműen hasonló szintű mintafelismerési készséggel rendelkezik, mint én. Emellett mindketten érzelmileg kicsit fogykósak vagyunk, így nagyon szívesen kerüljük az érzelmeink boncolgatását, mert tudjuk, hogy nehézségeink vannak az érzelmek differenciálását illetően.

Volt előtte egy hosszú kapcsolatom, az előző párommal orbitális balhéink voltak abból, hogy nem voltam elég empatikus, engem meg kicsinált az, hogy hiába próbálkozom, nem vagyok elég. Emellett kisebbségi érzést is okozott az exemben az, hogy sokszor nem tudtunk egy nyelvet beszélni, meg nyilván nekem sem volt ez túl imponáló.

Volt egy ominózus összeveszésünk, néztünk egy ismeretterjesztő sorozatot, és az exem azt mondta, hogy "Mennyivel szebb lenne a világ, ha soha nem is lett volna vallás", én meg csípőből azzal reagáltam le, hogy "Hát ezt így nem jelenthetjük ki, mert csak olyan világról van tapasztalatunk, amiben szinte mindig jelen voltak a vallások. Most is a vallások által is formált szemmel nézzük a világot, még az ateisták is. Szóval nem tudhatjuk.". Ezt követően egy hétig nem beszéltünk, mert ő csak szidni akarta kicsit az egyházat, én meg ha elég empatikus lettem volna, nem a saját gondolati fonalamat követem, hanem csatlakozok az általa kijelölt irányhoz, mert azért őszintén szólva lett volna mit szidni az egyházon. :D Ehelyett "már megint okoskodtam", meg "direkt szembehelyezkedtem az ő állaspontjával", ami valahol igaz is volt, mert nagyon szeretek vitázni. Egyértelműen rányomta a bélyegét a hétköznapokra is az, hogy nem egy szinten voltunk ezen a téren. Na a férjem simán beleáll a vitába, mert nem érzi kevésnek magát hozzá, plusz általában egy irányba indulnak el az elmélkedéseink, szóval ez is egy példa arra, hogy könnyebbek a hétköznapok, és mindenki lehet önmaga, ha hasonló az IQ (hozzáteszem, az exem sem volt buta).

Fordított nemekkel kicsit más a dolog szerintem, a nők inkább felnéznek a tőlük intelligensebb párjukra, mint hogy versenyezni kezdjenek vele. Nőként viszont magas IQ-val nagyon szűrni kell, és a tapasztalataimra támaszkodva azt mondom, hogy ragaszkodni is kell ahhoz, hogy legalább egy szinten legyen a párod veled ilyen téren.

A legtöbb ember rosszul érzi magát olyan ember(ek) társaságában, akik nála sokkal okosabbak, intelligensebbek (vagy akár csak ő annak hiszi őket).

Párt általában a nagyjából hasonló szintről szeretnek választani az emberek (az kényelmes a lelküknek), bár a nőknél van egy ilyen extra dolog, hogy ők inkább a tőlük picit okosabb, intelligensebb férfit választják, ha lehet (de nem sokkal, csak picivel). De ez csak azért van, mert a nők jobban olyan párt szeretnek maguk mellé, akire fel tudnak nézni, mint a férfiak.