Mit csináljak, ha iszonyú szerelmes vagyok?

En is voltam már felvillanyozva, de mint aki be van drogozva, olyan szinten.

Nagyban segitett, hogy a barátom maximálisan ugyanazt érezte, es a munkahelyemen lazán tudtam vele online forro droton lenni, ő pedig abazolut kötetlen munkaidőben van.

Azaz együtt éltük meg az elvakult repkedést rajongást, ez mellett hatalmas szenvedélyes szex is ment mindig

(1 év múlva elkezdett lekezelni mert nyeregben érezte magát, azt hitte elég a kaocsolatbq csak a f.rka meg ő, ugy otthagytam, mint a szélvész. Azota az uj barátommal repkedünk. Elmondja 20 szor is egymás után hogy szeretlek szeretlek szeretlek szeretlek szeretlek, és az uj barátom az előzőhöz képest méginkább rajong!

Videochat is simán megy, volt aki miatt a zebrán is majdnem elütöttek,(nekem piros volt, de átmentem) annyira a chatben voltam.

Munkahelyem maximálisan tolerálja. Határidőket kell csak betartanom. Most is melohelyről gy -zom.

#1 Honnan sikerült leszűrni ezt a végtelenül buta következtetést?

Kérdező, ez idővel picit csillapodni fog, ami teljesen természetes. Kezdetben, ha az ember igazán szerelmes, akkor ezt érzi, én is így voltam. Nálunk 2 év után jött el az összeköltözés ideje, négy éve élünk együtt és a mai napig rajongunk egymásért, de azért napközben kibírjuk egymás nélkül, hiszen tudjuk, hogy esténként csak egymáséi vagyunk ❤

#4

Az tök jó, hogy nektek összejött, de nem minden távkapcsolat végződik összeköltözéssel. Sőt általában a távolság miatt tönkre mennek az ilyen kapcsolatok. Azt nem árt tisztázni a kapcsolat elején, hogy mennyire komolyan gondolják a felek, ki lesz az aki feladja az addigi életét, és a másikhoz költözik. Sokan ebbe a részébe nem szoktak belegondolni, csak mikor már komoly lelki sérülésekkel szakítanak.

A kérdésre válaszolva: Amíg szerelmes vagy, az jó érzés, meg kell élni, nem baj az ha kicsit dekoncentráltabban megy minden. Az a lényeg, hogy ez viszonozva is legyen. Ezen csak az idő múlása segít. :)

#6

Igazad van, én ezért nem kezdek bele soha távkapcsolatba. De persze megértem azokat is akik nem így gondolják. Aki nem mobilis, tudja magáról, hogy nem változtatna lakóhelyet és munkahelyet az jobban jár ha bele sem kezd. Az már más kérdés, hogy valaki agyilag nincs olyan szinten, hogy önismeret útján ezt felmérje önmagáról, és hitegeti a partnerét, hogy költözni fog, ami persze nem következik be. Ez már a szemétség kategória. (#5-ös vagyok)