Mennyi idő után múlt el a szerelem a pároddal?

Öt és fél éve szakítottunk.

Még nem múlt el.

Nagyjából 2 év után múlt el a nagy szerelem, de ez annak volt köszönhető, hogy sokszor elég agresszívan viselkedett és kiölte belőlem a szerelmet.

A jelenlegi párommal 6 éve vagyunk együtt és napról-napra egyre jobban szeretjük egymást. A szerelmet egyébként folyamatosan táplálni kell, nem úgy működik, hogy egyszer kialakult és marad minden abban a formában. Törődés, figyelem, tisztelet ... stb. Nem nehéz, de időt és energiát kell tenni bele, hogy hosszútávon működjön 😉

#5

Irigyellek, érett és fejlett érzelemvilágod lehet, én képes vagyok beleesni bárkibe egy hét alatt.

Szerintem összekeveri a biztonság érzésével, szeretettel, kötődéssel.

A szerelem az, amikor megőrülsz a másikért, testileg, lelkileg, csak vele akarsz lenni, teljesen átszellemülsz. Ezt szerintem nem lehet kontrollálni. Az elég érdekes, ha valakiben ez nem alakul ki 2 évig és aztán hirtelen mégis :D

Keverednek a fogalmak szerintem.

Nagyon tévút, 8-as.

Az történt, hogy ő fél évvel előtte szakított az előző exével. Utána nemsokára rá megismerkedtünk, de csak véletlen, nem társkeresési szándékkal, hanem közös barátok által. Nekem tetszett ő, én is tetszettem neki. Bepróbálkoztam nála, aztán kezdett kialakulni köztünk valami, majd ő ettől megijedt, mert még nem volt túl az előző szakításán és ezért azt mondta nekem, hogy ő most mégsem szeretne kapcsolatot sem velem, sem mással, mert még nem rakta rendbe az érzéseit. Ergo, elkezdődött közöttünk valami, de ő nem akarta folytatni, mert félt egy új kapcsolattól, hátha én is olyan leszek, mint amilyen az előző párja volt. Ezért nemet mondott. Aztán eltelt majdnem 1 év, mire újra találkoztunk. Akkor már ő akarta jobban, hogy összejöjjünk. Túltette magát az exén, készen állt az új kapcsolatra. Velem. Engem akart, ő keresett meg. Csak hogy én akkor már nem lángoltam iránta. Tetszeni tetszett továbbra is, de már nem volt bennem az, hogy hú, majd' megőrülök érte. Ennek ellenére továbbra is találkozgattunk, hogy jó, akkor adjunk egy esélyt a dolognak, hátha mégis jól alakulnak majd a dolgok. Ezért nagyon lassan alakult ki bennem újból az, hogy újból odáig legyek érte, meg vissza. Kb 2 év volt, mire újra azt éreztem, hogy kezd újból feléledni bennem a láng iránta, csak vele akarok lenni és senki mással, csak rá tudok gondolni egész nap. És aztán a második évtől kezdett egyre erősödni bennem a valódi szerelem érzése, amikor már valóban megismertem őt, minden gondolatát, minden mozdulatát.

Nem hiszem, hogy csak a "szerelem első látásra" típusú szerelem létezne. Sőt, épp ellenkezőleg. Azt inkább csak hirtelen fellángolásnak gondolom, amikor még nem is tudunk a másikról semmit, de már fülig bele vagyunk zúgva. Olyankor nagyon sokszor még nem az adott embert szeretjük, hanem azt, akit látni akarunk benne. Aztán 1-2 év múlva derül ki, hogy kuka az egész, mert upszi-upszi, mégsem az az ember, akire gondoltam vagy akinek elképzeltem. Egy csomó ilyen van, nagyon nagy tisztelet a kivételnek.

Ezért nem a kapcsolatunk első pillanatától voltam szerelmes belé, de nem éreztem fontosnak a kérdés szempontjából leírni ezt a hosszú sztorit, mert nem erre irányult a kérdés. De most már látom, hogy így meg félreérthető volt, amit az 5-ösben írtam. Vagy legalábbis nem volt elég egyértelmű. Csak így nem volt kedvem kisregényben magyarázkodni, ezért a rizsát lehagytam. Most már látom, hogy nem kellett volna, mert így duplán fizetem meg az árát. :)