Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Magam alatt vagyok. Szerintetek jól döntöttem?
Volt egy másfél éves kapcsolatom, nagyon együtt szerettünk volna már élni. Sokáig úgy volt. ( mivel otthon neki általában rossz volt, mostohaapa stb..) hogy majd ő jön, mert külön még nem tudtunk volna menni. Viszont azt tudni kell, hogy őt nagyon fogták, ő pedig sosem állt ki magáért.
Végül én költöztem. Otthon sokszor fölényes volt velem, bármi baj volt sosem állt ki mellettem. Mindig a szülei mellett állt bármi volt. Aztán mindketten elkezdtünk dolgozni. Találtunk egy viszonylag olcsó albérletet. Az anyjának már aznap szólt amikor megnéztük. Viszont kiderült, hogy volt egy megállapodásuk a fiúkkal. Hogy négy évig sehova, amíg be nem fejezi az egyetemet. Ő most lesz 20 éves, én meg 18.
Ebből is volt egy vitánk.
Végül könyörögtem neki, hogy szóljon a nevelő apjának is, ne az utolsó pillanatban tudja meg. De ő nem szólt, mert félt. Ez a félelem jelen volt mindig is. Régebben mindig én jártam hozzájuk hétvégente, ha valamit nem csinált meg, vagy bármi, mert nem engedték.
Végül a kauciót odaadtuk. De ő akkor sem szólt semmit. Ez így ment majdnem két hétig. Megelégeltem, és az este a suliból hazajöttem a szüleimhez.
Egy óra nem telt el, már azzal kezdték náluk, hogy a lakcímemet változtassam meg és hasonlók. Tehát időt sem hagytak nekem.
A barátom melléjük állt.
Mikor mentem elpakolni a cuccaimat következő nap, mindenre figyeltek, a szennyest is meg kellett néznem, nehogy valami ott maradjon.
A barátom elkérte a lakcímkártyát és el kezdett veszekedni, hogy miért csináltam meg. Mire én annyit mondtam, hogy mert ti mondtátok. Végül rájöttem, hogy csak próbára tettek.
A szülei töröltek pár nap múlva mindenhonnan. Én sírva hívtam fel, és letorkolt. Csak engem hibáztatott. De a miértet, hogy elmentem, sosem kérdezte meg.
Azóta én próbálom lezárni, de ő nem akarja.
A szülei nagyon utálnak, magyarul az anyja megmondta neki, hogy ne folytassuk, ne is beszélgessünk, mert ő nem akarja azt, mint rég, hogy hétvégente szaladgálás legyen.
( tehát ha lesz majd valakije a fiának, azt is inkább odaköltöztetik, csak a fia tudjon nekik ugrálni mindenhova.) ez a kérdés merült fel legelőször bennem. Mert ez így van. Mindig mindent ő csinált meg, akar suli után azonnal vinnie kellett az anyját meg a testvérét a szemöldököshöz, boltba meg ide-oda.
Én azt nem akartam, hogy évekig ott éljek úgy, hogy végig nézzem ahogy mindent benyel nekik, mellettem meg nem áll ki.
És most beszélgetünk, de már ebből úgy érzem nem lehet semmi. És hiába nem vagyunk együtt, konkrétan féltékenykedik, nem akarja, hogy akárhová is menjek. Valami tanács?
válasza: válasza:Kedves kérdező!
Az első időszak nehéz lesz, de a jó hír hogy ez pár nap. Addig nyugodtan add ki magadból. Ha nagyon nem megy hogy elfelejted, akkor mond meg a párodnak, hogy csakis akkor folytatjátok, ha külön költöztök.
válasza:Ez egy gyáva, gerinctelen, infantilis kis senki, aki kiad téged, sosem áll melletted.
Minek kell neked egy folyamatosan megalázó kolonc a nyakadba?
válasza:Nem kell vele beszélgetni, szakítsatok meg minden kapcsolatot.
Nem értem, hogy hova rohantatok, seggeteken a tojáshéjjal, igaza van a szüleinek, hogy első az egyetem. Neked sem ártana tanulni, ha 17 évesen dolgozol, akkor minimum az érettségi nem ártana.
válasza:Arra lettél volna jó, hogy a fiuknak legyen egy ágyasa, nekik meg egy cselédjük.
Így biztos kontroll alatt van, kiélheti a biológiai szükségleteit.
Diplomás lesz, aztán majd hozzáadnak egy magához való lányt.
Ezt ismerem. A haveri körben nem egy szülő csinálta. Megszabták, hogy gyerek nem lehet.
válasza:Kérdező, rengeteget átéltük azt a fájdalmat, ami az első szakítással jár. A jó hír az, hogy bár mindannyian azt hisszük, hogy vége a világnak, hogy sosem lesz jobb, hogy már sosem fogunk így szeretni, ez egyáltalán nem igaz. Most egy fájdalmas időszak következik, de utána ki fog sütni a nap :) Add ki magadból a fájdalmad, gyászold meg, utána viszont nyiss a világ felé, találj örömforrásokat, legyél sokat a barátaiddal, próbálj ki új dolgokat, érjen sok inger és hidd el idővel sokkal jobban fogod magad érezni és csak mosolyogni fogsz az egészen :)
De ehhez tényleg az kell, hogy most egy jó darabig ne is beszélj vele, ne nézegesd közösségi oldalon, ne legyen szem előtt. Idővel ki fogod tudni tölteni azt az űrt, amit most a hiánya okoz. Kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!