Milyen szomorú történeted van a szerelemben?

Szerettem. Mindent megtettem neki. Aztán időt kért, hogy többet foglalkozhasson a gyerekeivel. Nekem még lelkiismeret-furdalásom is volt, így visszavonultam. Később kiderült, hogy közben egy másik pasival, egy tanítványával járkált ide-oda. Az egyik gyereke szólta el magát, illetve a pasi kocsiját láttam meg a házuk előtt. Ha nem bukik le, sosem derült volna ki.

Rengeteg időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy túl tudjak lépni azon, hogy bármikor újrakezdeném vele. Ma már jobban megvetem, mint amennyire még tudnám szeretni.

A jelenlegi most nekem a legfájóbb.

Jött egy új kolléga 2019 nyarán dolgozni ide. Annyira nem racionális a szerelem, hogy részemről szerelem volt első látásra (még nem is ismertem és már berobbant az agyamba, pedig az ismerőseim szerint nem egy helyes férfi, nem értették már akkor sem). Úgy alakult, hogy egy társaságba kerültünk a kollégás programok keretében, így még jobban megszerettem. Addig örlődtem belülről, hogy 2019 őszén bevallottam neki azt, hogy mit érzek iránta. Megkaptam, hogy félreértettem az ő gesztusait, ő csak jóbarátként tekint rám, akivel lehet viccelni és programokra járni. Hogy kiverjem a fejemből mindenhol letiltottam és kerültem a társaságát is és maximum szakmailag váltottunk pár szót. 2020 februárjában odajött hozzám, hogy béküljünk ki, barátkozzunk ismét és szervezzek közös programokat a többiekkel. Azt hittem 38 éves fejjel fog nekem menni a férfi-női barátság. Onnantól nem is viselkedett félreérthetően, sok közös program volt, amit szerveztem, kissé túl sok is. Fogalmam sincs hogyan, de pár hete egy ilyen kollégákkal együtti közös program során megint belobbant a szerelem az irányába. Így 39,5 évesen gyakorlatilag kétszer léptem ugyanabba a sz.rba, mert ő valószínű továbbra is barátként tekint, mert azt hitte, hogy ezt 2 éve elég jól megbeszéltük. De most már nem csinálok másodszor is hülyét magamból ennél jobban, mert a környezetemben a közös programon résztvevő kollégák is mondták, hogy totál nem tekint rám nőként, csak haverként.Be kell látnom, hogy nem nekem való a férfi-női barátság, mert vele nem tudok barátkozni, mert fáj. Nem tudom végignézni azt, hogy hogyan csajozik be 41 évesen.

Ja és levezetésképp ma már 1 órát sírtam, mint egy hülyegyerek ilyen vén fejjel az irodámba bezárkózva. Szerencse, hogy 1 személyes irodám van. Tudom, szánalmas. Na ez az én történetem. 39N