Volt mar mas is ugy, hogy egy beteljesuletlen szerelem kihulese, elmulasa utan nem megkonnyebbulest, hanem szomoru uresseget erzett?

Pont ezt érzem. 14 évig szerettem valakit reménytelenül, végre ez enyhülni látszik, de megkönnyebbülés helyett kiégést, ürességet érzek.

Innen szép lesz felállni érzelmileg.

A közönnyel tudod megóvni az idegrendszeredet attól, hogy megőrülj annak a gondolatától, hogy nem lehettek együtt.

Nálam ott kezdődött az egész, hogy éveken át arról ábrándoztam, hogy majd együtt leszünk, ha "elkészültem."

Mondanom sem kell, hogy nem lett ebből semmi.

Viszont akkora motiválóerőt jelentett az,hogy küzdjek érte, mint még soha semmi.

Elég durva depresszióba estem, és alkoholproblémáim lettek, amikor kiderült, hogy nem szeret.

Totál egyedül maradtam. Nagyon rossz gondolataim lettek.

Olyan lett az érzelmi életem, mint egy leégett erdő. Semmit, de tényleg semmit nem tudtam lelkesedésből csinálni.

Amikor rájöttem, hogy ez az egész csak az én fejemben működött, azt hittem megkattanok.

Jelenleg ott tartok, hogy nem érdekel a szerelem. Totál kiégtem, de sosem fogom feladni, mert nem akarok gyengén meghalni.

Pontosan nem tudom megmondani mit érzek, de képtelen lennék újra átélni ilyen intenzív érzésekkel teli furcsa kapcsolódást, de ez nem is volt kapcsolat....