Milyen volt az első komoly, és egyben JÓ kapcsolatod?

Amúgy nem még jó kapcsolatom.

2-es voltam.

Az első komoly és egyben jó kapcsolatom 4,5 évig tartott. Előtte egy 1,5 éves kapcsolatom volt, de azt nem tartom annyira jónak, illetve ott nem volt még összeköltözés, mert fiatalok voltunk, így az előbbiről írok.

Szóval, az a kapcsolat azért volt nagyon jó, mert nagyon pozitív hatással voltunk egymásra. Nem volt egy mindent elsöprő szerelem és kompromisszumokkal járt, de az exem mellettem lett egy jól kereső, sikeres, megfelelő önismerettel rendelkező férfi, előttem csak úgy tengett-lengett, sodródott az árral, nem azt dolgozta, amit szeretett, nem is igazán tudta, mit az élettől. Biztattam, lökdöstem, ha kellett, masszívan csesztettem, vagy ha lusta volt, a sarkára léptem, és segítettem neki, hogy megtanuljon kiállni magáért. Én pedig elég szeretethiányos voltam, úgy éreztem, senki nem ért meg igazán, ráadásul anyámmal sem volt igazán jó a viszonyom, apám meg alkoholista volt, stb. Ő segített nekem kilábalni ebből az állapotból, mellettem volt, amikor apám meghalt, végigcsináltunk és végigéltünk együtt egy csomó vackot.

Aztán egy ponton ez megrekedt. Ő is kiforrt, én is kiforrtam, sikeresek lettünk, és kiderült, hogy nagyon mások vagyunk, párkapcsolati szempontból nem egymásra van szükségünk, mást akarunk az élettől. Békével váltunk el, barátok maradtunk, mindketten egy olyan ember oldalán vagyunk, akivel sokkal jobban passzolunk, egyeznek a terveink. Mindkettőnket eltalált a rózsaszínködös szerelem, amit egymással nem tapasztaltunk meg.

Visszagondolva, azért vagyok ma az, aki vagyok, mert ő volt a párom. És jó volt ez így. Ahogy az is, hogy szétváltak az útjaink, mert egyszerűen nem egymáshoz valók voltunk.

17 éves voltam, ő 24 mikor osszejottunk (direkt örültem annak hogy idős es azt hittem komolyabb mint a többi)

4 évet voltunk egyutt ebbol 3 együtt élés és eljegyzés is volt

Hasonlított életem első szerelmére akit elveszítettem (az élet miatt) és imadtam benne hogy nem bánja, a kedvemért tincset is lógatott a szemébe, ahogy az első barátom(vele 2 év volt 16 voltam ő 18 mikor összejöttunk szülők es koltozés miatt lett szakítas, öngyilkossági kísérlet, romaos júliás stb, ez tiniszerelem volt)

Meghatározó szexualitásban volt(életem első orgazmusai)

Egyebekben mesékben illő az egész. Szex szerelem stb. A csaladjával haverjaival is oldott voltam(másokkal meg nem igy ez nekem hatalmas szo a mai napig is ha létezik olyan barátom akihez ill az életébe be tudok illeszkedni)anyuja halálálakor is vele voltam mikor a mentők jöttek még. Teljeskörü családtag voltam.

Aztán 4 év múlva megcsalt (csókolózott egy másikkal diszkóban)egy világ tört bennem össze. A tetejébe szünet alatt megláttam a valodi arcát hogy mégcsak nem is sír miattam, lazán csajozott tovább

Kibékultunk addig mig érzelmileg le tudtam válni.

Kiderült hogy csak a családi hátterem miatt volt velem es akart hozzánk beépülni.

Mikor otthagytam, na akkor sírt ő utánam.

Azóta vállalkozó nők stb a célpontjai.

*15 voltam mikor összejőttem az elsővel, vagy 14.

(2 év)

4.voltam