Volt már, hogy kétségbeestél, mert nem találtad meg a társad?

Mindenki máshogy éli meg ezt.

Van aki évekig itt sír gyakorin rendszeresen.

Van aki meg felköti magát emiatt.

A kettő közti skála meg végtelen lehetőséget rejt magában.

Bennem az az erzes szokott elojonni, hogy nem vagyok "eleg jo" senkinek. Vagy selejtkent tekintenek ram vagy csak akkor vagyok erdekes ha egy "jobb" szemellyel nem jon ossze semmi a masiknak.

Emiatt ereztem mar ketsegbeesest, hogy igy nem fogom megtalalni a tarsamat. En az edzesbe "menekulok" ezek elol a gondolatok elol. 100 kg vas alatt nem azon kattogok, hogy nem erdeklek masokat, hanem azon, hogy egy kicsit jobb legyek, mint tegnap voltam.

Ha van valami celod amin tudsz dolgozni, akkor az szerintem sokat segithet, hogy elszakadj ezektol a gondolatoktol / erzesektol.

Kétségbeesve sose voltam, de 30 alatt voltak rosszabb pillanataim. Így a 40-hez közeledve már nem nagyon zavar. Bár tennem is kellett érte tudatosan, hogy eljussak idáig.

39 éves szűz faszi ;)