Volt ezzel más is így? Mi a teendő?

Szeretem a barátomat, de egy idő után nagyon nyomasztó lett a személyisége. Kibújt a szög a zsákból, rájöttem, hogy milyen ember valójában, hogy nem az az ember, akivel leélném az életemet. Csak rossz, hogy nem tudom mit csináljak. Szeretem, de nem vagyok vele önmagam. Ilyenkor szeretni kell minden rossz tulajdonsága ellenére? Nem készülök így ki idegileg? Vagy szakítani, és lehet sírni emiatt, mert szerettem? Úgy érzem nyomósabb ok kell egy szakításra, pl megcsalás. De sajnos nincsen benne semmi tisztelet.