Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
El veszve érzem magam, jövőkép nélkül, mit tegyek? Mit gondoljak? Változik majd az idő múlásával, csak hadjam történni a dolgokat?
20 éves lány vagyok, most kezdtem az egyetemet. Rengeteg új embert ismertem meg, kortársakat és idősebbeket is egyaránt. Idén, vagyis mostmár tavaly 4 ilyen új ismerős lánynak kérték meg a kezét, már több éve voltak párkapcsolatban.
És ekkor kezdtem el félni. Nem látom a jövőmet, mit akarok kezdeni az életemmel, hol látom magam x év múlva.
A párkapcsolataim eddig mindig zátonyra futottak, hol az én, hol a másik, hol közös hibából. Egyszerűen sosem éreztem, hogy megtaláltam a számomra tökéletes embert, akihez minden módon passzolnék. Illetve túlságosan szeretek szabad lenni. Nem egyedül, mindig eddigi életemben volt valakim, 15 éves korom óta. Nem feltétlen párkapcsolat, de mindig volt egy ember akivel beszélhettem, kielégítettük egymás érzelmi és szekszuális igényeit. Félek is emiatt egyedül maradni, hiszen egy hónaptól tovább 5 éve nem tapasztaltam meg milyen az.
A kapcsolataim nagy részében a problémám az volt, hogy határokat akartak nekem szabni, és kezdtem megfulladni a burokban.
Attól rettegek, hogy lemaradok a nagy szerelemről, hogy sosem találom meg önmagam, hogy mit szeretnék egész hátralévő életemben csinálni, hol élni, kivel, mit dolgozni, stb.
Tudom, még fiatal vagyok, van időm, de valahogy csak azon kattog az agyam, hogy addig-addig mondogatom magamnak, hogy van még időm, hogy lassan már nem lesz, elfogy.
Lehet a nagy rástresszeléssel van a baj, ezért nem vonzok be magamnak semmi jót.
Egyetem miatt nagyvárosba költöztem, ami hatalmas hatással volt rám. Olykor negatívan olykor pozitívan érzékelem ezt a változást. A kisvárosom hiányzik, zavar a nyüzsgés, de egyébként egy baromira extroveltált ember vagyok, aki bármikor bárkivel szóba tud keveredni és barátkozni, ismerkedni. Tehát néha nagyon is jól jön a nagyváros, a sok új ember. Mégis rengetegszer érzem egyedül magam, hiába vagyok egy buli közepén rengeteg baráttal, emberrel, vagy egy délutáni kávézáson is akár. Honvágyam is szokott lenni, ami rányomja a kedvemre a bélyeget, és rajtam nagyon meglátszik, ha rossz kedvem van. Talán ezek is hozzátartoznak ahhoz, hogy egyre jobban kezdek elveszni ahelyett, hogy megleljem ki vagyok.
Éreztetek/éreztek ti is hasonlót? Mi lett végül veletek? Hogy találtátok meg az utatokat, hogy találtatok rá a tökéletes (nem kell szó szerint értelmezni) embert számotokra?
Tanácsot, segítséget, biztató szavakat, megnyugtatást, saját tapasztalatot szívesen fogadok. Ha negatív véleményed van kérlek szép szavakkal nyilvánítsd azt ki, hogy épülgessek azáltal is belőle.
válasza:Ismerős érzés, én jelenleg is ebben élek. Szerintem ez a magány érzése lehet - a felszínes ismeretségek ezt csak egy bizonyos fokig tudják enyhíteni, mert azok nem túl mély kapcsolatok. Hiányzik esetleg a családod, konkrét családtag(ok), hátrahagyott családi háziállatok?
A jövőkép hiánya sajnos sokakat érint, mert kevés a hely, sok rá a jelentkező, nem egyszerű. Tudom, kicsit közhelyesen fog hangzani, de ezt most átérzem, pedig idősebb vagyok és más élethelyzetben. Fel a fejjel, lesz ez jobb is és még végződhet jól a történeted.
Egyes köszönöm a választ.
Nem is feltétlen a hátrahagyott emberek, inkább az "otthon érzet" ami hiányzik. Hogy az új várost, hiába lakom ott, nem nevezhetem az otthonomnak, csak egy idegen ideiglenes helynek.
Remélem neked is minden jóra fordul.
válasza:20 éves vagy, előtted az élet! Egyáltalán nem vagy extroveltált, ha rengeteg embert ismertél meg, sok "barátod" van, bulikba jársz, kávézol ismerősökkel.
Az más kérdés, hogy ez -e a megfelelő közeged. Lehet, hogy néha egy házibuli a szívednek közel állóakkal fel tudna tölteni, amikor nem csacsogás lenne a semmiről.
A te problémádnak semmi köze a párkapcsolathoz, az jönni fog, akiknek 20 évesen megkérték a kezét, azok a házasságig nem jutnak el, ha igen, akkor 2 év múlva elválnak.
Szia!
Ismerős a helyzet, én is egyetemre járok, de nekem se sikerült még megtalálnom az igazit. Pedig már 24 évesen mindenképpen komoly, hosszú távú kapcsolatban gondolkodok. Voltak lányok akik engem kosaraztak ki, és olyanok is, akiket én. Egyszerűen csak azért, mert tényleg azt a személyt akarom végre megtalálni, akivel akár leélhetem a további életemet.
Ne stresszelj azon, hogy 20 évesen még nem találtad meg az igazit, nem kérték meg a kezed. Több olyan ismerősöm is van, akire 28-29 évesen talált rá az igazi szerelem. Szóval ezen ne agyalj, bármelyik nap rád találhat, teljesen véletlenül, akár holnap is, fogd fel így :)
Velem is sokszor van az, hogy bár vannak barátaim, elszoktunk menni ide-oda, de mégis a magányt érzem. Ennek egyszerű az oka: párkapcsolat hiánya. Fontosak a barátok, de teljesen más, mint egy párkapcsolat. Ehhez a tanácsom pedig az előbb leírtak :)
Fel a fejjel, ha stresszelsz miatta, annál rosszabb lesz. Minden alakulni fog magától. Élvezd az egyetemi éveidet, hiszen ezek lesznek az utolsók, amikor tényleg szabadnak érezheted magadat (én legalábbis így vagyok vele, volt szerencsém a munka és az egyetem világába is belecsöppenni).
Ha pedig úgy vagy vele, hogy szeretnél erről beszélni, dobj nyugodtan privát üzit, lehet nagyobb megnyugvást jelent egy ilyen beszélgetés, mint a kommentek, ezt Te érzed úgy is :)
válasza: válasza:"ezért nem vonzok be magamnak semmi jót" - Vagy csak azért, mert az összes ilyen intuitív dolog hülyeség és semmi közük a valósághoz.
Az első gondolatom amúgy az volt, hogy már az alap felvetésed hibás. Úgy gondolod, hogy valahol "tartanod kéne", de az élet nem egy verseny. Ha meg csak azért jössz össze mindenféle jöttmenttel (költői túlzás), mert egyedül szarul érzed magadat, akkor ne csodálkozz hogy nem fognak működni ezek a kapcsolatok. Még tudnék írni ezt-azt, de még nagyon gyereknek tűnsz, nem hiszem hogy célba találna.
Köszönöm szépen a válaszokat, van rajtuk elgondolkodni való bőven. Rendesek vagytok.
6-os, nem tudom jó kérdés alá írtad e ezt. :)
válasza:Nincs értelme ennyire stresszelni a jövő miatt, gondolj bele, nem látsz bele lehet, hogy olyan dolgokon stresszelsz amik nem is úgy fognak alakulni és a semmin idegeskedtél egy csomót.
Inkább élvezd a jelent aminek jönnie kell pedig jön majd, senki nem marad ugyanabban az állapotban úgysem mindig változik az életünk
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!