Ha az embernek zűrös múltja van, jobb inkább hallgatni róla a párja előtt?

Mindenki az őszinteséggel jön, noha az emberek nem tudják értékelni az őszinteséget. És nyomásban tartják az embereket, mert jönnek az olyan esztelen dolgokkal, hogy mindent meg kell beszélni, stb.

Az én véleményem az, hogy a párunk nem a pszichológusunk. Az emberek is torzan látják önmagukat, mert megértőbbnek, liberálisabbnak látják magukat, mint amilyenek valójában. Aztán talán maguk is csodálkoznak, ha felháborodnak az új információkon.

Ha egy nő egyetemista korában prostituált volt, vagy egy férfi Gigolo (=nők fizettek neki a szexért), mi köze hozzá a párjának? Úgyis az lenne belőle bizonyos esetekben, hogy felháborodik. Vagy, ami még rosszabb, elkezd irigykedni, mert neki kevés szexuális partnere volt.

Ha én elkövetettem valamit, amit már lezártam, mi köze hozzá a páromnak? Több esetben jobb az ilyenekről hallgatni. Akinek nyugodt élete volt, úgy sem igazán érti meg, hogy a másik min ment keresztül.