Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha az embernek zűrös múltja van, jobb inkább hallgatni róla a párja előtt?
Mindenki az őszinteséggel jön, noha az emberek nem tudják értékelni az őszinteséget. És nyomásban tartják az embereket, mert jönnek az olyan esztelen dolgokkal, hogy mindent meg kell beszélni, stb.
Az én véleményem az, hogy a párunk nem a pszichológusunk. Az emberek is torzan látják önmagukat, mert megértőbbnek, liberálisabbnak látják magukat, mint amilyenek valójában. Aztán talán maguk is csodálkoznak, ha felháborodnak az új információkon.
Ha egy nő egyetemista korában prostituált volt, vagy egy férfi Gigolo (=nők fizettek neki a szexért), mi köze hozzá a párjának? Úgyis az lenne belőle bizonyos esetekben, hogy felháborodik. Vagy, ami még rosszabb, elkezd irigykedni, mert neki kevés szexuális partnere volt.
Ha én elkövetettem valamit, amit már lezártam, mi köze hozzá a páromnak? Több esetben jobb az ilyenekről hallgatni. Akinek nyugodt élete volt, úgy sem igazán érti meg, hogy a másik min ment keresztül.





Legnagyobb hazugság az, hogy az őszinteség a legfontosabb érték. Az emberek nem kíváncsiak az igazságra. Illúziókat akarnak, mítoszokat, élethazugságokat. Az teszi vonzóvá a másikat.
(Tipp: vajon miért kerülnek friendzine-ba az őszintén kitárulkozó, jólelkű srácok?)










"Hogy minden hibát megbocsássunk, minden tévedést elnézzünk és minden beszélgetést összeborulással zárjunk?"
Normális esetben valóban ennek kellene történnie. Hiszen ha az ember beengedi a másikat a múltjába, amit nehezen dolgozott fel, akkor a minimum az empátia lenne. A felháborodosás maximum akkor lenne indokolt, ha ELLENE követett volna el valamit a beszélő. De, hogy olyanon háborodik fel, amihez nem egyébként semmi köze, az egyszerűen csak rosszindulat/az empátia hiánya/ítélkező lelkület.
Éppen ezért ki tudja hány esetben hazugság az, amikor valaki azt mondja a másikra, hogy ő a "párja". Nem pár az, csak egyszerűen a csaja, vagy a pasija. Akire egyébként nem lehet számítani, ha komolyabb dolgokról van szó. Szerintem ezek az ítélkező alakok azok, akik hamar lelépnek, ha a másik kedvezőtlen helyzetbe kerül.
#1 és #3
Egyetértek veletek.





De ne akarjad már te megmondani, hogy kinek mit kellene gondolnia.
Amúgy meg, már csak ezért is KELL elmondani az igazat. Hogy kiderüljön, valóban összeilletek-e. Hiszen, ha az illető nem úgy reagál, ahogy te szeretnéd, akkor teljes jogod van elköszönni tőle.










Nekem az a keresztem alkoholista voltam olyan 20-25 éves korom között. Elég zűrös a családi hátterem, nagyon rossz neveltetésem volt. Aztán kijöttem belőle, rájöttem élni akarok és elkezdtem gyógyítani a lelki sebeimet. Na most szerinted hány 20-26 éves csajszi van, aki megérti hogy alkoholista voltam vagy kb. fel tudja fogni ez mit jelent, milyen gyerekkorom lehetett, mennyire kell most az önismeretre és felépülésre koncentrálnom? És aztán még el is fogad így párjának.
Pedig én még a külsőségeket tekintve jól állok, mert jóképű és magas vagyok, piacképes szakmám lesz, van valamennyi pénzem is. De párt, társat találni kb. lehetetlennek tűnik.
28/F





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!