Nők, akik már kapcsolatban vannak! Kerestètek a társatokat vagy jött magától?

''de elhívott randizni vacsora meg minden, szuper szálloda.''

BMW -t meg a wellneszt lehagytad...

Golddigger!

Váratlanul jött.

Soha nem is kerestem direktben kapcsolatot.

Mikor megismertem közös ismerősök révén, nem gondoltam semmire, de első pillanattól mintha mindig is ismertem volna. Egy év után egy rendezvényen kezdeményezett, de elbénáztam. Rá ismét egy évre már nem bénáztam el ❤

Túl vagyunk a 10. házassági évfordulónkon.

Jött magától.

Az egyik haverjával ismerkedtem mikor az egyik találkozás alkalmával jött ő is.

Cukik voltak ahogy versenyeztek, beszélgettünk,hazakisertek aztán osszejottunk.

Kedves 10-es!

Ez nem azt jelenti, hogy az akkori párunk mellett, összefeküdtünk a jelenlegivel. Lehet, hogy te ilyen vagy, de ne magadból indulj ki! :)

Én a többi nőnél azt figyeltem meg, hogy jön magától, spontán, véletlenül. Nem kell megszakadniuk, belegebedniük, kínkeservesen teperniük, hogy az útjukba sodródjon valaki, akivel kölcsönös a vonzalom, szimpatikusak egymásnak és összeillenek. Nagyjából csak jókor vannak jó helyen.

Nő vagyok én is, csak épp ronda. Hát nekem nem jön. Görcsösen erőlködnöm (direkt keresnem, erősen nyomulnom) kellene, és akkor is csak valami rettenetes dolgot sikerülne összehoznom, ahol legjobb esetben is semlegesek vagyunk egymásnak, de inkább taszítjuk, irritáljuk egymást... :(

Nyitott szemmel jártam, vágytam valakire, de nem kerestem kétségbeesetten, nem társkeresőztem, nem jártam rapidrandikra vagy ilyesmikre.

Annyit tettem érte, hogy sokat jártam el szórakozni, bulizni a barátaimmal. De amúgy is olyan időszakom volt akkor, mikor ezt igényletem, szóval nem (csak) társkeresés miatt mentem sokat. Végül egy buliban is ismertem meg a férjem. Mindig reménykedtem persze, hogy "na talán ma", de nem számítottam rá igazán, hogy tényleg egy szórakozóhelyen találom meg a szerelmet.