Az orvosbőkhöz általában milyen végzettségű férfi való?

van ket orvos baratnom, az egyiknek szinten orvos a parja, a masiknak biologus, de korabban volt mar sokfele baratjuk.

gyakori az orvos - orvos kombinacio, mert az egyetemen konnyu ismerkedni, nagyjabol hasonlo a nok es ferfiak aranya. az emberek tobbsege amugyis egyetemen vagy munkaban talalja meg a parjat.

egyreszt jo, ha a masik is szakmabeli, mert igy jobban aterzi a rajuk nehezedo stresszt es nem akad ki a hektikus idobeosztas miatt. mareszt meg pont a kiszamithatatlan munka miatt hatrany is lehet, ha mindket fel orvos, mert alig jut ido egymasra, illetve nem tul pihenteto, ha otthon is a szakmazas megy.

baratnoimbol (es az o orvos baratnoikbol) kiindulva nem elsodlegesen a szakma szamit, inkabb az, hogy a pasi ertelmes legyen (tehat tortenesztol kezdve mernokon, muveszen, orvoson at barki szobajohet, ha ertelmes es tudja toleralni az orvos szakmaval jaro hatranyokat is + nincs kisebbsegi komplexusa). azert diploma nelkuli munkas ritkan uti meg ezt a szintet, de az orvos is ugyanolyan ember mint mi, nem valami felisten es tobbseguk nem szakma, hanem emberi tulajdonsagok alapjan valaszt part maganak (ahogy minden normalis ember).

Én idén végzek orvosin, a párom is orvostanhallgató. Nem tudok elképzelni más szakmájú párt magamnak, csak szintén egészségügyi dolgozót, lehetőleg orvost. Nem azért, mert lenéznék vagy kevesebbnek tartanék bárkit is, hanem egyszerűen csak azért, mert mások nem értik. Vannak "komolyabb" szakokon (tanár, mérnök, vegyész) tanuló barátaim, még ők sem. Nekem fontos volt mindig is, hogy a tanulmányaim alatt és majd később, a munkám során is partner legyen számomra a párom, értse a problémáim, tudjunk segíteni egymásnak, ne csak éljünk egymás mellett, hogy oké, te foglalkozz a te dolgoddal, én meg a sajátommal, aztán majd beszélünk. A többi

ismerősöm nem értette meg sosem, hogy nálunk a vizsgaidőszak (és előtte a szorgalmi is) kőkeményen a tanulásról szól, nem tudok elmenni velük ide-oda. Nem értették, hogy nem egy-két hét a vizsgaidőszak, hanem örül a fejének az ember, ha másfél hónap alatt a végére ér a dolgoknak, aztán jobb esetben pihenhet pár napot a következő félév előtt. Nem értették, hogy egy vizsgára nem 20 tétel van, amibe bátran belehúz az ember, mert nagy eséllyel szerencséje lesz, még ha csak a tételsor felét is tanulta meg, hanem 200, amiből 5-6-ot kell húzni. Nem értik, ha ideges vagyok egy vizsga előtt, mert abból indulnak ki, hogy az ő szakukon simán ki lehet magyarázni meg el lehet rizsázni a semmiről és jó (vagy legalábbis átmenő) jegyeket kapni rá. Nem értik, hogy a gyakorlat az kötelező és be kell járni rá. És ez még csak az egyetem, nyilván a munkámmal kapcsolatban sem értenek majd sokmindent, mert az egészségügy azért eléggé különbözik minden más munkahelytől. Nem baj, hogy nem értik, barátságba még belefér, de azt értékelem, ha legalább a páromnak nem kell magyarázni, hogy miért vagyok ideges, fáradt, stb, hanem elég, ha rám néz és tudja, mi a helyzet.

Az nem szak kérdése, hanem személyiségé.

Tudod mit jelent a szó?