Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elfojtandó szerelem?
Én vagyok apu. Megismertem valakit, nőt, sajnos belézúgtam.
Közben van egy feleségem, meg gyerek.
Feleségemmel szerzetesi kapcsolatban vagyunk vagy 10 éve. Békében, tisztességben elvagyunk, de ugye bizonyos dolgok hiányoznak. Igen, próbáltam már helyre tenni, vagy eddig elfolytottam a hiányzó dolgok érzését, elfoglaltam magam.
El kell fojtanom a másik iránti érzést, mert az erkölcsileg helyes?
Vagy az a korrekt, ha - akár az új érzelemtől függetlenül - szépen, még lehet békében elbúcsúzik apa-anya?
Vagy ... most még végülis friss a dolog: hagyjam, hátha lecseng magától? Hogy mondjuk karácsony után, ha még eszembe jut a másik, csak akkor számít?
És egyáltalán, kivel beszéli meg az ember az ilyesmit, a haverjával? Szakemberrel?
Nem vagyok rendben, azt hiszem nem akarom elfojtásban leélni az életem. De az az elvárás, hogy rendes legyek, családos.
Félrelépés nem történt, csak erős érzelem eddig, Ámor lövöldözött össze-vissza. Fontos, hogy nem a "farkam után" megyek most, hanem inkább szivem után. Szal nem egymásrahevültünk a titkárnővel.
válasza:
válasza:Szerintem pont hogy a kerdezo tisztesseges. Irja, hogy 10 eve ez a helyzet, nincs intimitas, probalta helyrehozni, nem ment. Ez mar csak egy haveri viszony kb a feleseggel.
Mivel ahhoz tulzottan egyenesnek tunsz, hogy szeretot tarts, a helyes az lenne, ha meg egyszer utoljara megprobalnad megmenteni a hazassagod, ha latod ertelmet, (parterapia, ilyenek), de ha a feleseged ez elol is elzarkozik, nem lesz eredmenye, akkor elhagyod.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!