Milyen érzés a lehető legjobban szerelmesnek lenni úgy, hogy a másik fél is ugyanezt érzi és be is teljesül az egész?

Folyt

Mert a racionalitás(tapasztalatom)az, hogy a másikban rendszerint ez elmúlik. Jobb a mában élni.

Majd egyszer talán találkozom azzal is, akiben mindez nem múlik el, amire épp a jelenleg párom is esélyes még amúgy.

De az exnek is mondtam annyiszor mondd hogy.szeretsz és éld meg amennyiszer/amíg tudod, mert lehet eljon az a nap, mikor már nem tudod mondani mert nem leszek ott.

Erre emlékeztettem is miután szakítottunk és már keső volt neki bármit bizonygatnia, nem békültem ki es mondtam neki ekkor, hogy kapcsolatban kellett volna bizonygatni, emlékezzen arra miket mondtam. Most már késő.

Minden külön töltött perc szenvedés,úgy érzed hogy teljesen üres a világ nélküle.

A nagyon erős szerelem(most lefogtok pontozni) egy csodálatos érzés,de marha rossz is,mert egyedül teljesen semmisnek érzed magad.

Egyenként valóban nem lehet mihez hasonlítani,mintha más világon lennél.

12-es, ezzel picit vitatkoznék. Ha a külön töltött perc szenvedés, ha üres a világ nélküle, ha így is semmisnek érzed magad egyedül, akkor te kapcsolatfüggő vagy, elég erős önbizalomhiánnyal.

Én ugyan fülig szerelmes vagyok (amúgy 2es válaszoló), de kibírok pár órát, 1 napot nélküle (munka miatt rendszeres), egyedül is teljes értékű embernek érzem magam. És ha egyedül is vagyok, vagy csinálok valamit, akkor is boldog vagyok és magabiztos, úgyis találkozunk nemsokára (együtt lakunk). Jó, ha vágysz rá, és hiányzik a nap vegére, de ezt egészsegesen kell kezelni, kell az énidő, legalább egy kicsi. És ha belesüppednénk a kapcsolatba, akkor is rugdossuk a másikat, hogy na, most már régen voltál, találkozz a kollégákkal egy sörre, meg régen voltál, ülj össze a barátnőddel egy kávéra.

Jó dolog a szerelem, és a ragszkodás, de ne keverjük össze a társfüggőséggel, és az önértékelési zavarral.

13.

Igen,ezért írtam hogy azt hogy "erős" szerelem.

Rossz kifejezést használtam rá.

Igaz amit írsz,..ezt hívják egészséges szerelemnek.

Amiről én írtam,az leginkább a plátóira vonatkozik/hasonlít.

Amúgy az önértékelési zavart ne keverjük ide,mert az teljesen más.

Legalábbis nekem nem ebben nyilvánul meg.