Korrekt, ha azt kérem a fiútól akivel randizgatunk, hogy csak akkor feküdjünk le, ha már szerelmes belém?

Nekem eszembe se jutna ilyet megbeszelni az alakuló kapcsolatban.

Mac annyit szoktam mondani, hogy ha szex a cél akkor rossz helyen kopogtat.

Mióta randiztok? Hány randiztok volt?

Szerintem az a baj, hogy az emberek nagy része nincs tisztában azzal, hogyan is kellene működnie a szexnek. És erre nincs egy egységes válasz, mert mindenkinek más és máshogy lesz a jó. Ami elmondható azért általánosságban, hogy akkor menj bele valamibe, amikor úgy érzed, hogy tényleg szeretnéd. Plusz ne ilyen feltételekhez kösd, hanem ha érzed, jön belülről az érzés.

A szex nem úgy megy (jó esetben), hogy ekkor meg ekkor lesz, hanem ha jön a hangulat, a vágy mindkét részről. És még ha klappol minden, és már ott vagytok egymáson pucéran, de valami kizökkent, vagy közben is ha történik valami, bármikor bármelyik fél mondhatja, hogy bocs, de elment a kedvem tőle. Ha van valami, amit nem szabad erőltetni, az a szex.

Nekem is idő volt megtanulni, és kellett hozzá egy normális partner, hogy nem szabad semmit erőltetni, semmire rágörcsölni, és durcizni, ha nem jön össze a tervezett dolog. Mert ez olyan, hogy nem tervezed el előre (jó, nagy vonalakban lehet). És férfiként én is mondhatok nemet. Ezt is baromi nehéz volt megtanulnom, de nálam is becsúszhat olyan, hogy túlparázok valamit, vagy iszonyat fáradt vagyok, vagy ha bele is kezdtünk, de nem jön úgy a kedv, akkor simán mondhatom, hogy bocsi, de nem vagyok olyan hangulatban. Egy normális kapcsolatban megértő a másik fél, és kiveszi azt a szorongást mindkét oldalról, hogy tökéletesen kell teljesíteni. Kimondhatatlanul boldog vagyok tőle, megszűntek a szorongásaim, gátlásaim, és mindent természetesre veszünk, és úgy vagyunk vele, ha van, akkor szenvedélyes és kölcsönösen jó, ha nincs, akkor nincs. És ebből a felszabadult érzésből is következik, hogy mindketten mindent élvezünk, maximálisan kielégülve érezzük magunkat, ráadásul a kényszer megszűnése miatt még többet is van kedvünk szexelni, mintha tabusítanánk dolgokat, meg elvárások lennének.

Úgyhogy szerintem korrekt dolog azt kérni, hogy legyen figyelmes, beszéljetek őszintén mindenről, ne erőltessen semmit. De ez, hogy csak akkor feküdjetek le, ha már szerelmes... Ez inkább annak a jele, hogy nem bízol benne, és félsz, hogy lelép szex után. Konkrét kérés helyett, építsetek ki kölcsönös bizalmat és kölcsönösen bizonyítsatok, hogy megéri lefeküdni egymással. Érezd, hogy komolyan gondolja, törődik veled, és bízhatsz benne, ne szavakban kérd.

Megbeszélhetitek, sőt szerintem még jó is, ha tudtok őszintén beszélni mindenről. Az, hogy mikor legyen az első együttlét, azt is meg lehet beszélni, csak nekem furcsa. Már önmagában is csak megbeszélni. "Figyelj, előző pénteken volt az első randink, szóval nekem kell a három hét minimum, szóval december 10-e körül okés már nekem, ha lefekszünk." Vagy vegyük a te példádat:

*eltelt már egy kis idő, pár randi*

- Nem akarsz együtt aludni ma?

- Oké, de nincs szex, mert nem mondtad még, hogy szerelmes vagy belém.

*eltelik még egy kis idő*

- Azt hiszem, belédszerettem :)

- Én is szeretlek! Gyere ma este át ;)

Érted, nem tudom elképzelni, hogy így ilyen megbeszélt feltételekhez kötődik ez a dolog. 16-os válaszoló vagyok amúgy 28 éves férfi, anno azt mondtam a barátnőmnek, mikor összejöttünk, hogy majd amikor ő akarja. Volt úgy, hogy megbeszéltük, hogy együtt alszunk, de mondta, hogy csak alvás lesz. Mondom oké, ha nem akarja valaki, azt simán lehet mondani, megértem. Együtt töltöttük az éjszakát, volt szenvedélyes csókolózás meg egymáson fetrengés, de nem feküdtünk le. Később meghívtam a baráti társaságomba is, egy ünneplésre, bemutattam mindenkinek. Meg előtte is sokat találkoztunk, rengeteget beszélgettünk, megvolt nagyon az összhang meg a szikra. És egyszer úgy érezte le akar velem feküdni, és akkor történt meg. Mert látta rajtam, hogy komolyan gondolom vele, bízhat bennem. Beszéltünk szex témáról is, volt érzéki csókolózás, bújás, minden előtte. Csak megbeszéltük, hogy ha majd mindketten akarjuk, és amikor jön természetesen magától.

Én a te esetedben azt nem értem, hogy hogyan lehet ilyen feltételhez kötni. Egyáltalán nem azt mondom, hogy tabusítsd a témát, hanem hogy kimondott konkrét szavak döntenek nálad, nem az érzések.

Nekem is rögtön Puzsér jutott eszembe a 11-esről :D

Emberek, Puzsérra lehet hallgatni politikai, társadalmi, történelmi, médiafogyasztási, gazdasági témában, mert ezt tanulta, ezzel foglalkozott sokáig. Objektíven elsajátítható tudáskörre épülő kisebb-nagyobb nézeti eltérésekkel vitaképes témák. De hogy a párkapcsolatokhoz nem ért, amikor még saját bevallása szerint is 40 akárhány évesen is kapcsolatfüggő, egyik bántalmazó kapcsolatból a másikba menekülő, anyja által megnyomorított lelkű egyén (még egyszer: saját bevallása szerint), az tuti.