Olyan esetben mi van, ha van egy exed, akivel nem a szerelem hiánya miatt szakítottatok? Bővebben lent.

Volt egy szerelmem még gyerek fejjel, gimi elsőben kedveltem meg. A legjobb barátnőm bátyja (3.5 évvel idősebb), szóval már általános iskolás koromban is ismert, beszélgettünk is. Így telt el sok sok év, nekem nagyon tetszett, és valami kapocs volt is közöttünk, de ennek csak emberi vonatkozásai voltak.

Aztán a 20-as éveim elején összejöttünk, elég intenzív szerelem volt, 2 évig tartott a kapcsolat. Mai napig ő az az ember, akire ha visszagondolok, meggymag méretű lesz a gyomrom, olyan erős érzéseket vált ki belőlem. Nagyon szerettük egymást. Azért szakítottunk, mert neki is, nekem is fel nem dolgozott gyermekkori problémák nehezítették a hétköznapokat, és az ebből fakadó sok szar miatt mindenki a saját sebeit nyalogatta, és bár próbáltunk segíteni a másikon, mégis, valahol még magunkon sem tudtunk, így elváltak útjaink, gyerekek voltunk még szinte. Pedig vele tudtam és tudok a mai napig a legmélyebb érzéseimről, témákról beszélni, mert szinte mondanom se kell semmit, ÉRTI.

Közben és azóta is, hol tartottuk a kapcsolatot, hol nem, de mindig ugyanonnan folytatva.. mindez megy már a szakítás óta, majdnem 10 éve.

Volt, hogy majdnem összejöttünk, aztán mégse, én közben majdnem férjhez is mentem, de végül szerencsére nem léptem meg. Ő már sok éve ugyanazzal az emberrel él, szereti, de nem szerelemmel.. eközben volt, hogy bevallotta, hogy még mindig szeret, de valahogy mégsem léptünk a tettek mezejére.

Egyszerűen nem tudom őt elengedni, és elvileg ő se engem. Viszont attól is félek, hogy mi lenne, ha belevágnánk. Ez egy illúzió? Vagy csak baromi erős kötelék, és nem véletlenül érezzük?

Kérdésem, hogy ha valaki járt hasonlóan, az hogy kezelte? Próbáltam már elfelejteni, minden létező platformon megszabadulni tőle, de valahogyan mindig visszaszivárgott az életembe. Ha nem is maga az ember, akkor az emléke, és nem tudom kigyomlálni a fejemből. Menjek el pszichológushoz? Nem tudom magamban ezt helyre tenni..