Hogy élted túl, amikor az "igazi" - val szakítottatok?

túl leszel rajta, rohadt nagy közhely, de tényleg begyógyítja a sebeket az idő, még ha pici sajgást fogsz is érezni sok év múlva is. minden esélyed van üj "igazit" találnod :)

elég fos most ebben a covidhelyzetben egyedül maradni, így, hogy nagyon korlátozottak az esélyek a kimozdulásra, programokra, de próbálj ne magadba fordulni, akàr találj magadnak valami otthon végezhető vagy kirándulós új hobbit, foglald le magad.

Engem 2 srác hülyitett már eljegyzéssel.

Az egyiknél szerencsére lassan csengett le a szakitás, nem egyik pillanatrol a másikra hagyott ott igy fokozatosan érintett. Később őt is megszivatta egy csaj amiben nagyon összetört. Es akkor jött rá velem mit tett és bocsánatot kèrt tőlem. Azota inkább csak szexkapcsolatokban van. A normális gyász volt bennem.

A másik meg állandoan kritizált, gyűlölködött a kapcsolatban, nem is ertem mièrt jegyzett el. Vele is a normális gyászon mentem keresztül. Ő több bajt okozott a a kapcsolat alatti "bántalmazásokkal", mert azota is megfeleltségi kényszeres vagyok már minden uj kapcsolatomban. Önbizalmam nem tért vissza azota sem.

Egyszerűen muszáj volt. Eleinte nagyon rossz, de idővel egyre jobb lesz. Azt viszont nem ajánlanám, hogy 2-3 héten belül már randizgass. Az túl kevés idő. Csak akkor kezdj új kapcsolatba, ha már nem az ex a fő gondolkodási témád, és késznek érzed magad új fejezetet nyitni.

Biztos vagyok benne, ahogy elhalnak az érzéseid, és racionálisan tudod szemlélni a kapcsolati emlékeidet, te is rá fogsz jönni, hogy mégsem volt annyira tökéletes. Tudom, fáj ezt hallani, de ezen én is végigmentem. Nem hitegetlek, eleinte iszonyatosan fájt, de most talán ezért jobb. Azt hittem, hogy az exem én férfi verzióm (mintha lelkitársak lettünk volna), de fokozatosan kiderült, hogy teljesen mások vagyunk. 5 évig voltunk együtt, jegyesek voltunk már, de nem költöztünk össze. (Tudom, hogy sok ember azt mondja, hogy eljegyzés csak összeköltözés után, de mi akkor nem így gondoltuk.) Nem volt ő számomra az igazi, hiszen teljesen más a gondolkodásunk, felfogásmódunk, de túl sűrű volt a rózsaszín köd.

Végül én szakítottam, de szakító félnek sem feltétlenül könnyű lenni, sőt. Ez is nehéz. Hiszen nem véletlenül jutottam erre a döntésre. Addigra már rengeteg hamis igéretet benyeltem, sokszor leüvöltötte a fejem, csúnyán beszélt velem. Még azt is fel kell dolgoznom, hogy voltam olyan megalkuvó, hogy mindezt hagytam neki.