Ki hogyan írná le a szerelmet?

Én ezt nem tudnám csak úgy leírni. Meg helyzetfüggő is.

Szerelmes vagyok egy férfiba, aki kedvel, de a párját szereti (sose volt semmi, nem is tudja).

Többnyire ürességet érzek. Nem találkozunk 3 napig már hiányzik, ami nálam kvázi rekord, mert sosem érzem azt hogy hiányzik valaki. Nem szoktam ezt érezni. De vele igen.

Mindig eszembe jut róla valami, bármi kapcsán, folyton csak róla beszélnék. Folyton vele szeretnék lenni, csak hallgatni, nézni. Imádom a mosolyát. Furcsa mód biztonságban erzem magam vele, pedig sose voltam veszélyben. Sok mindenben passzolunk.

Van hogy kitör belőlem a zokogás. Máskor meg ha rágondoloi vagy találkozunk azonnal elmosolyodok es vigyorgok mint a tejbetök mert általában kedves emlékek jönnek fel/jól érezzük magunkat.

Néha dühös vagyok, hogy valaki aki ennyire passzol hozzám, vagy ahogy sokan említik a "másik felem" nem az enyém.

Máskor meg az a kellemes melengető érzés áraszt el ha látom.

Minden szerelem más.

Más ha viszonzott pláne beteljesült. De szerintem ez mindig úgy változik hogy kibe szeretsz bele. Két beteljesült szerelem se lesz ugyanaz.:)

Drog.

Nem tudsz tole szabadulni, ha akarsz.

Elvonási tuneteid vannak, ha nem kapod meg es szenvedsz.

Csak addig tart a jo hatása, mig viszonozzák. Utána elvonási jön.

Függővé tesz másoktól akik kényük kedvük szerint ráncigálhatnak vele mint vmi marionett bábut.

Nem válogathatod meg kire vetíted ki kire nem, mivel nem te döntesz ez érzés.