Komoly kapcsolatnál előny ha a fiú nem bulizós?

Nekem totálisan előny. Az exem sokat bulizott anno, és el is hanyagolt, illetve meg is csalt részegen, amikor egy másik nőnél aludt. Így azóta a bulizós férfiakat inkább kerülöm. Nálunk is úgy van, hogy én "bulizósabb" vagyok, mint a párom (ő egyáltalán nem jár el, én meg csak nagyon ritkán), de mivel neki annyira nem tetszett a dolog (érthető, úgy éreztem magam, mint exem), így úgy voltam vele, hogy az a kevés alkalom sem kell nekem annyira, és képes voltam változtatni. Alapjáraton introvertált vagyok amúgy, csak tényleg szökőévente jut eszembe, hogy el kéne menni barátnőkkel valami jópofa kocsmába vagy pubba, szóval ez nem egy nagy áldozat nekem és nem is hiányzik. Helyette ezer más lehetőség van arra, hogy jól érezzem magam a barátaimmal, illetve lakásban iszogatunk és beszélgetünk helyette azokon a ritka alkalmakon. Ez az én esetemben működött, de egy olyan nőnél, aki többet bulizik, és kb. a buli az élete.. Hát, nem tudom ő mennyire lenne képes megváltozni. Ideig-óráig talán menne neki. De az ilyen emberek nem változnak, ha már egy bizonyos kor felett is megmarad a bulizás utáni mindennapos vágy. Exem is már 32 éves, de még mindig az a mindennapi szórakozása munka után, hogy leülnek kint a padra inni a bandával hajnalig, mint tini korban. És ott vannak 40-től felfele is. Szóval én úgy gondolom, hogy az ilyen embereket már nem lehet megváltoztatni, és mások kedvéért sem adnák fel ezt az életmódot.

Ezért vallom azt, hogy mindenki hasonszőrűekkel jöjjön össze. Pl egy introvertált és extrovertált ember kapcsolata is nagyon ritkán tud harmónikus és jó lenni.

Keress olyat te is, aki nem bulizós.

Én szeretek "bulizni" (koncerten, pubban, stb.), nem mindennapos vágyam, de kb. havonta egyszer igényem van rá, pedig alkoholt pl. egyáltalán nem fogyasztok. Engem feltölt, hogy embereket ismerhetek meg, hogy pöröghetek, és ez nekem annyit ad, hogy iszonyatosan nagy áldozatnak élném meg, ha nem mehetnék, tudattalanul valószínűleg büntetném is a párom miatta.

De kompromisszumokra egy jól működő kapcsolatban szükség van, én fontosnak tartom. Pl. nekem szokásom volt egy-egy buli alkalmával idegen társaságokhoz csapódni, rendre úgy, hogy pl. egy csajjal összehaverkodtam a mosdóban, egy sráccal a pultnál, stb., aztán egy óra múlva már az egész társaságom az övével együtt bulizott. Ennek persze része volt, hogy a saját társaságom kis időkre ott hagytam, na ez ma már nem játszik, kérés nélkül elhagytam ezt a szokást, mert tudom, hogy a párom helyében ez nekem sem tetszene. De az a mai napig megvan, hogy ha új személy van a társaságban, vele kommunikálok a legtöbbet, mert nagyon szeretek érdekes és mókás sztorikat hallgatni, más véleményeket és életfelfogásokat megismerni. Ha ellenkező nemű az adott ember, akkor odafigyelek rá, hogy a társalgásból kiszakadva megszeretgessem a párom, hogy érezze, hogy ebben a helyzetben is ő a legeslegfontosabb, így ebből szerencsére nincs konfliktus.

Nagyon introvertált személlyel nem tudnék együtt lenni, a párom viszont szerencsére szintén kapható a társaságban való pörgésre.