Akinek szerelmi bánata van most, az leírná mit érez?

#1 "fostam pár ember véleményétől, akik nem is számítanak..."

B@sszus, ha nem számítanak, akkor miért nem hívod el? Mit veszíthetsz? Jobb a bizonytalanságban élni? Ha nem jön be a dolog, legalább tovább tudsz lépni! Még azt is tudod, hogy igent mondana!

Hát én ezt komolyan nem értem! :)

Nem vagy gyáva, csak túl sokat agyalsz!

#1

+1

Rájöttem, hogy bajban, de másban sem számíthatok a barátomra, nem társ, csak van.

Mikor házasságról beszeltunk is, mondtam hogy nekem nagyon fontos lenne a biztonságérzés erre felháborodva közölte hogy ő egy nőnek se nyújtana soha biztonságérzést. (Nem részleteztem már neki azt, hogy a saját leendő családjárol van szo, ahol házasság es gyerek van, es az nekem nagyon nem az egoizmusrol szól szerintem)

Ez mellet nem haladok nem fejlődök vele semerre.

El kell őt engednem max szexkapcsokatra jó csak az ilyen.

Lemondtam róla es a jövőmről vele is.

Nincs egy kompetens ffi sehol:(

Nekem ugyan most nincs szerelmi bánatom, de régen volt. Enni sem tudtam rendesen, folyton rá gondoltam. Még haragudni sem tudtam rá, mert nem csalt meg, nem voltak kibékíthetetlen ellentétek, szerettük egymást, csak el kellett költöznie! Akit megcsalnak abban legalább van harag a másik iránt, de bennem még az sem volt. Én csak a folyamatos "hiányérzettel" küzdöttem, úgy éreztem, mintha elvitte volna valaki a szívem egy darabját!

Sajnos a szerelem a hormonok játéka. Amíg nem áll vissza a "rendszer" addig sz*rul van az ember! Ez az idő mindenkinél más és más!

Nekem két évig tartott, de ha őszinte akarok lenni magammal, akkor úgy is mondhatnám, hogy a "szívem csücskében" mindig ott lesz! :)

A szerelmi bánatos "mizérián" csak az idő múlása segít, más nem!