Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lépjek túl rajta? Én rontottam el?
Sziasztok! 23 éves vagyok, és most vagyok túl az első kapcsolatomon, amely kapcsolat szempontjából hivatalosan kemény 2 hétig, nem hivatalosan hónapok óta tartott. A srác 21 éves, és ráadásul a kollégám.
Long story short, én egészen idáig tartogattam magamat valakinek, aki érdemes arra, hogy neki adjam a szüzességemet is.
Egy évig voltunk nagyon jó barátok, s inkább ezt az egy évet gyászolom, mint a kapcsolatunkat - valahogy mégis meghalt bennem valami.
Április óta érzett többet, el is hívott randizni, júliusban elmentem vele. A negyedik randin össze is jöttünk, rá másfél hétre elmentünk nyaralni egy hétvégére, ahol 48 óra leforgása alatt rájöttem, a munkán és szexen kívül közös nincs bennünk. Azt kellett hallgatnom végig, hogy a haverjaival miként, hogyan rúgott be, hogy mennyire királyak a haverjai. Telefonon is többet beszélt velük, sőt, a haverja hívta telefonon, és mellettem faggatta exemet, hogy megvoltam-e neki... Amikor én asszertívan próbáltam erről beszélni vele, akkor meg az volt a reakció, hogy mindent túlgondolok, mindent magamra veszek, holott csak beszélgetni szerettem volna erről.
Tudniillik, pánikbeteg vagyok, és nekem az érzelmi visszacsatolás, támasz borzasztóan fontos a mindennapokban is. Valahogy mégis, Ő nem volt partner abban, hogy visszacsatoljon. Amikor elvette a szüzességemet, akkor meg olyat kérdezett, "Neked mennyi idő kell? Mert a haveromnak 20 perc alatt kétszer van meg a csaja"...
Vasárnap hazaértünk, megköszöntem a két napot, nem válaszolt. Másnap írta, hogy szeret, én pedig leírtam, szerintem nem illünk össze - én igyekeztem hozzá simulékony lenni. Végül kibukott belőle, zavarja, hogy megkértem, ne mindennap igyon a haverjaival, hanem minden második nap, mert Édesapám alkoholista, és a férfi, akit szeretek, legyen rám kicsit tekintettel, ezzel is mutatva, hogy szeret... Az is bántotta, hogy másfél hét után nem állt rá a számra a Szeretlek szó úgy, hogy 23 évig egyedül voltam, és minden élethelyzetet egyedül éltem meg. Nem volt hajlandó megbeszélni a problémát, még azt is támadásnak vélte, ha megkérdeztem, hány óra van. Elmondása szerint ő már túl van rajtam, és nem kell sok érzelmi intelligencia ahhoz, hogy én is túl legyek rajta. Megőrülök. Mindennap sírok, nagyon hiányzik, és nem tudom, mit tettem, hol rontottam el, hogy ide kötöttünk ki. Elrontottuk a barátságunkat, pedig én esélyt adtam ennek az egésznek. Mit tegyek? Hogyan lehetnék túl rajta önmarcangoláson kívül? A mentális egészségem is rohamosan megromlott, mióta ez történt...
válasza:18 vagyok. Nem akartalak legorombítani, de muszáj összeszedned magad. Ahogy a 20as írta, ez most nagyon nehéz, és hidd el, hogy szinte minden ember átment vagy egyszer átmegy ezen. De gondolj bele józanul: te már jelezted (nem egyszer, elmondásod alapján, könyörögve, sírva is), hogy szeretnél vele beszélni. Ő erre nem reagált. Én azt nem értem (és nő vagyok, és törték össze a szívem nem egyszer), hogy ez benned nem kongatja meg a büszkeség harangját? Nem érzed úgy, hogy na b.szódj te akkor meg, öreg, ha másra nem, mint a régi ismeretség/haverságra tekintettel nem vagy hajlandó meghallgatni? Mert én ezen a ponton nem összetört lennék, hanem végtelenül felidegesített. És ezt a gondolatmenetet továbbvíve, ha ennyi tisztelet nincs benne, ennyire nem felnőtt (és bocs, de írásod alapján mindkettőre az a válasz, hogy nem és nem), akkor egész egyszerűen ne alázd már meg magad azzal, hogy könyörögsz egy ilyen paprikajancsinak. Pár apróság, ami ezt alátámasztja:
"és mellettem faggatta exemet, hogy megvoltam-e neki"
"Vasárnap hazaértünk, megköszöntem a két napot, nem válaszolt."
"Mégis szerinte az én érzelmi intelligenciám kevés"
"de már korábban kitűnt, hogy az általam javasolt programok unalmasak voltak Neki, unta magát, és a nap végén mindhárom randi végén a kocsmában kötöttünk ki."
NA ezek ugyanolyan red flagek, mint hogy az exéről hogy nyilatkozott! Nálam mindegyik azonnali válóok lenne. Mondjuk én jóval idősebb vagyok ennél a szintnél, de sajnos a késői 30asok között is előfordulnak ilyen pöffeszkedő, menőző, semmirekellő majmok.
Ha megteheted, egy jó pszichológus (pszichoterápia) is sokat segíthet. Addig is támaszkodj a barátaidra, és ha teheted, járj el sportolni. Akár esténként egy futás, ami kitisztítja a fejed és fizikailag is lefáraszt, már segíthet.
17:51
Valahogy forrong bennem a düh, mert teljesen ugyanazon a véleményen vagyok, mint Te, csak mélyen magamban...
Sajnos masszív kötődési problémáim vannak, és teljesen alfába tesz, ha a hozzátartozóimmal vitázom. Mindez azért, mert a gyerekkori legjobb barátnőmet meggyilkolta az exe 3 éve Rákoskeresztúron. Kattant ekkor bennem valami, extra negatív irányba. Tartás, tudom... Ezt tudom, hogy fel kell deríteni, és meg kell találni a megfelelő módszert, hogy túllépjek... talán az játszik bennem, hogy soha nem kellettem senkinek sem, nem látták a lelkemet, és azt, amit adni tudnék. Mert gazdag vagyok a lelkemben: tele vagyok szeretettel, adok, ha tudok, de most kifogytam.
Mindenekelőtt pedig köszönöm a válaszokat, főleg a Tiédet. Igyekszem úgy tenni, ahogy írtad, mert valóban így kéne tennem.
válasza:#21 Tevedsz. Ezen a lanyon, csak az segit, ha meg nehany ilyen seggfej ele sodorja az elet es meg 3-4x hasonlot tapasztal, akkor benol a feje lagya, de lehet akkor sem.
A megoldas pedig nyilvanvaloan az onsajnaltatas es a szerekhez nyulas meg egyeb potcselekves. Hidd el, nekem is bevalt.
A hulyeseget felreteve pedig: tedd magad hasznossa, a kovetkezo nehany het/honap nyilvanvaloan egy rakat fos lesz, legalabbis ugy fogod erezni, de kerdes, hogy amikor ez eltelik akkor milyen allapotban indulhatsz neki valami ujnak? Abban a tegyukfel 3 honapban csak ittal/cigiztel/kabsziztal/vodorvagyit neztel netflix kozben VAGY pedig egeszsegesen kajaltal/edzettel/pszichologiai temaju konyveket olvastal. Na ez csak rajtad all.
17:58
:) Egyik szerrel sem élek, és amúgy Te is a lényegre tapintottál, mert valahogy mégis elindultam egy olyan úton, aminek hálás leszek, mert újra sportolni kezdtem 2 hete... csak még itt toporgok, nyakig sz.rban. Megtorpanok, mert néha beüt, és mocskosul fáj, aztán jobb lesz és csinálom... és k.baszott mocskos módon fáj még mindig, nem tudok nem gondolni rá.
De higgyétek el, előbb ez a szomorúság akkora harag lesz, hogy házhoz fog menni a pofon. Mert biztosan írni fog egyszer.
válasza:18:04
Mindenki máshogy viseli a szakításokat, főleg az elsőt. Ezt senki sem ítélheti meg, és törhet fölötte pálcát.
A kérdésedre a válaszom pedig az, hogy nem tudom. Nem tudni még, mit hoz a jövő, és akkor milyen lelki állapotban leszek. Én azt tudom, hogy a múlthamhoz képest sokkal jobban vagyok, tanulok a hibáimból és bölcsebb vagyok.
válasza:18:11
Ha "túléltem" a legjobb barátnőm elhunytát, ezt is túl fogom. Tudok mérlegelni, és tudom, miről beszélsz.
De jelenleg ez fáj a legjobban. Annyit kívánok a jövőre nézve, hogy ennél rosszabb ne történjen... Csak mégis a lelkem issza a levét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!