Van valami igazság abban, hogy ha minden szép és jó egy kapcsolatban akkor valami gond mégis csak van a háttérben?

Leszögezném, hogy csak elméleti síkon érdekel a dolog, egy beszélgetés indította be az agytekervényeimet.

Szóval múltkor beszéltem egy barátnőmmel. Van neki 2,5 éves kapcsolata. Ódákat zeng arról, hogy milyen kapcsolata van, milyen jó barátja van és hogy milyen szerelmes belé és hogy hamarosan össze is költöznek. Nekem nagyon furcsa, hogy soha nem panaszkodik, soha nem mondja, hogy volt köztük némi nézeteltérés vagy valami. (Szerintem egy minimális minden kapcsolatban van)

Ne értsetek félre én örülök a boldogságának és nem arról van szó, hogy magaménak akarom tudni, arról meg pláne nem, hogy irigy vagyok. De nekem az tapasztalatom, hogy ha minden ennyire szép és jó akkor x időbeliül jón a szétválás. Nagyon sok olyat láttam már, hogy a két fél nagyon szerette egymást másról sem tudtak beszélni, közösségi médiában is csak egymásról posztoltak stb. Majd hirtelen a semmiből meg csak úgy szakítottak valamilyen okból kifolyólag. Hány olyan van, hogy összeköltöznek és nem értik, hogy mi lett a másikkal. Rájönnek, hogy addig nem is ismerték a párjukat csak egy "illúzió" volt amibe szerelmesek voltak addig. Valamiért nekem velük kapcsolatban is ez az érzésem pedig nem látok bele a kapcsolatukba olyan mélyen. De tőlük elvonatkoztatva is mitől van az, hogy valaki csak úgy hirtelen a semmiből szakít minden jel nélkül? Vagy ti máshogy látjátok ezt?