Nem bírom tovább?

Érthető mivel művész vagy ezért sokkal mélyebben élsz meg minden érzelmet. Nem véletlen ilyen gyakori az öngyilkosság vagy az alkoholizmus, tudatmódosítók a legnagyobb művészeknél.

Egy "átlag" ember nem is biztos hogy a témában tud segíteni neked, nem érzi át ezeket a mély érzelmeket.

Nekünk az első szerelmi csalódás megvolt 16 évesen a gimiben, onnantól minden nő egyforma: csak a pénzünket akarja, nekünk meg csak a p . ncija kell. szerelem max a hollywoodi filmek blődsége, persze ha van egy kis szerencsénk, találunk olyan párt akit tényleg szerethetünk. de ez mondjuk 4-5 év alatt alakul ki. pár hónapos szerelemtől nem szokott akkora hatalmas szerelmi bánatunk lenni, mint egy tininek.

Én azt javaslom keress pszichológust és/vagy a saját művészi körödben próbáld ezt kibeszélni, illetve a művészeten keresztül kiélni ezt (mivel más művészek is ezt teszik).

Azt azért tudod ugye hogy az érzelmek csak múló dolgok?

Még a legnagyobb beteljesedett szerelem is elhalványul idővel.

Nem azt mondom h holnap, vagy két hét múlva. De idővel elmúlik a kín. Emiatt hülyeség lenne kinyírnod magad. Mások sokkal nagyobb lelki fájdalmakon esnek át, gondolj azokra akiket pl. gyerekkorában a saját szülője megerőszakol. És összeszorított foggal tűrik, eljárnak pszichológushoz, pszichiáterhez, és sok év munkával túlteszik magukat rajta. A te problémád ehhez képest (bármennyire is nagynak tűnik most neked) mégse olyan nagy trauma, hogy emiatt meg kéne ölnöd magad.

Meg aztán, még mindig ott a lehetőség, hogy bepróbálkozol nála. Kár lenne úgy meghalni, h közbe titkon ő is rád vágyott, nem? Azért boldogtalan mert nem vagy vele.

A "tökéletes" meg a túl jó hozzád pedig csak az elméd által alkotott tévképzet. Ezeket a tévképzeteket egy kis munkával le lehet vetkőzni. Az ember természeténél fogva nem tökéletes, és minden ember egyenlő, senki sem "jobb" a másiknál.