Be nem teljesült szerelem el tud múlni?

Én úgy győztem ezt le, hogy megtanultam, hogy a szerelem nem azonos az összetartozással...

Nme voltam "szerelmes típus", ennél a srácnál viszont csak a hangját hallottam, személyesen még nem találkoztunk, mikor már elkezdődött bennem valami.. Az első találkozásnál feljöttek olyan "tünetek" bennem, amiről azt hittem nem is léteznek már bennem: zavarban voltam, nem tudtam rá se nézni, torkomban a szívem, alig mukkantam meg, stb stb..

Ő is furán viselkedett olykor, de sosem tudja/tudta egyikőnk sem biztosan, mi volt a másiknál.. Évek teltek el. Évekig mindig feltépte az érzéseimet amikor összefutottunk, már tudatosan kerültem.

Aztán hosszabb időre is eltávolodtunk, neki is párja van, meg a kezdethez képest jobban megismertem az évek alatt. Valami megvolt köztünk, éreztem. De nem úgy tervezte az élet, hogy ebből kapcsolat legyen.

Ésszel látom, (és láttam akkor is) a hibáit, csak akkor az sem érdekelt volna, azt hittem életem szerelme ( hiszen sosem éreztem így még, nem lehet véletlen). Évek múlva az érzéseket sikerült lecsitítanom, és már távolabbról látom a hibáit. Nem passzolnánk annyira össze hosszútávon valószínűleg, ezzel tudtam lezárni magamban. (igen a szerelem nem egyenlő az összeilléssel, de attól még ott van)

Mert mostanra sikerült, de nagyon megszenvedtem évekig ezt a plátói dolgot. A körülmények azóta sem adottak bármi kibontakozására, így megtanultam együtt élni vele, és már nem gondolok úgy rá. Elfogadtam az érzéseim, és már nem epekedek, vágyódok utána.

Szerintem valamit ő is érzett azért, ha nem is jelentette neki ugyanazt, ugyanilyen erősen, mint én. Nekem sikerült túl lépnem rajta, ha évek alatt is, de minden erőmmel azon voltam.

Hát, nem tudom... Azt mondjátok, ha tudnátok beszélni róla, le tudnátok zárni? Megosztom a tapasztalatomat.

Rövid járás után szakítottunk. Na jó, én szakítottam. Azt hittem, mégsem vagyok szerelmes. Nem tudtam, mit érzek, össze voltam zavarodva. Rá pár évre megbeszéltük, mennyire szerettük egymást, megvolt a nyálas bocsánatkérés, a "nemharagszunk", a "számíthatunkegymásra" stb. Azóta sem beszélünk. Ennek pont 10 éve. Azóta csak még jobban kínoz. 😅 Talán neki pont az volt a lezárás, nem tudom. Már nem is fogom megtudni. 😥 Nekem kifejezetten nem tett jót. Inkább csak felkavarta a lelkemet. Új életet kezdtem, de sosem fogok tőle szabadulni. Évekig nem értettem, mi annyira más, miért nem érzem azt mással... Már rájöttem, Ő a különbség.

Szóval szerintem akkor sem könnyebb, ha beszéltek róla.