Szakítsam meg a barátságot? Vagy valljak szerelmet, de akkor ő szakítja meg a barátságot? Netán barátkozzak vele tovább és hallgassak az érzéseimről? Több lenn! 25/N

Egy-két hónapja váltam el. A férjemmel két és fél évet jartunk, aztán három ​és fél évig voltunk házasok. Vagyis hat éves történet ért véget.

Van egy fiú barátom, még a gimiből ered a barátságunk. A válásom környékén arra ébredtem rá, hogy kezdek beleszeretni. Ez egész pontosan úgy történt, hogy amikor kezdtem azt érezni, hogy jobb lenne külön utakon a férjemmel, akkor a szokásosnál többet beszélgettem a fiú barátommal. Meséltem neki a házasságom súlyos problémáiról, és ezek a hosszú, mély beszélgetések felébresztették az érzéseimet hét év barátság után.

Mint írtam, mára már elváltam. És egyértelműen szeretem. Hosszú évek óta ismerem, és meggyőződésem, hogy ő lehetne számomra "az igazi". Fogalmam sincs, korábban hogyhogy nem éreztem iránta többet a barátságnál, mikor ő maga a tökéletes férfi. Olyan volt beleszeretni, mintha Neo lennék, aki felébred a Matrixból. Gondolom azért nem ébredtem rá korábban, hogy ott van az orrom előtt életem szerelme, merthogy volt valakim, és ezért lezártam lelkileg a szerelmek előtt.

Igen ám, de csak én váltam el. Neki van barátnője, több, mint két éve. És ő egy hűséges és romantikus típus, mint mondtam, tökéletes férfi. Vagyis ha én szerelmet vallanék neki, semmit, de semmit nem érnék él vele. Maradna a barátnőjével, inkább engem ejtene, mint barátot, amiért hét év után ilyennel hozakodok elő.

Mit tegyek akkor, hallgassak? De úgy érzem, megpusztulok, ha barátkoznom kell vele, és nem lesz köztünk semmi több. Hét éve ismerem, elég jól, és szeretem. Vonz mindene. Az arca, a hangja, a tulajdonságai. Nagyon vágyom rá.