Miért érzek így iránta?

Van egy illető, akivel kapcsolatban különös érzéseim vannak. Amúgy hosszú évek óta ismerem. Régen csak kedveltem, szimpatikus volt, segítőkész volt velem, szívesen beszélgettem vele és ennyi. Pár hónapja közelebb kerültem hozzá, de úgy értem, hogy barátilag. Nagyon sokat segített nekem egy borzasztó nehéz időszakomban és én rájöttem, hogy nagyon értékes személy és egy idő után ő lett az, akiben mindenkinél jobban megbíztam. Neki olyat is elmondtam, amit senki másnak, ő minden jó és rossz tulajdonságomat megismerte, bármi problémám volt, neki elmondhattam. Közben jó irányba változtatta meg a személyiségem mert sok mindennel kapcsolatban felnyitotta a szemem és igyekeztem átvenni az ő jó tulajdonságait. Egyre fontosabb lett nekem. Ez eddig így nem hangzik rosszul, jobb barátot nem is kívánhatnék, de egy ideje már részemről egyéb érzések is vannak. Ez nem olyan egyszerű, mindjárt leírom. Szóval az a helyzet, hogy beleszerettem, de közben amúgy barátként is tekintek rá. Az a nagyon érdekes és ami megnehezíti a helyzetet, hogy gyakran tudok rá csak barátként gondolni, minden erőltetés nélkül, ha beszélek vele akkor teljesen nyugodt és normális vagyok, átlagos gondolataim vannak róla. Máskor meg (általában mikor éppen nem beszélek vele szóval egyedül vagyok) hirtelen szerelmesnek érzem magam, szerelmes érzéseim vannak iránta, gyakran szexuális vágyat is érzek (mármint iránta). Ezek mostanában váltják egymást, de azért nem naponta. Az a különös, hogy mikor napközben vagy estefele gondolok rá, akkor barátként gondolok rá, de a szerelmet és a szexuális vágyat meg főleg akkor érzem iránta miután felébredek. Van, hogy ez az első gondolatom olyankor. Nem értem, hogy ez miért van.

A szerelem nélküli szeretet fejlődött át bennem szerelemmé. Valójában nem is csak baráti érzéseim voltak eleinte hanem még attól is több. Hálás is voltam neki, amiért annyi mindenen átsegített és jobban számíthattam rá mint bármi másra. Egyszer még az életemet is megmentette, ez persze tovább fokozta a szeretetemet iránta.

Miért váltják nálam egymást a baráti és a szerelmi érzések? Melyik az igazi? Mindkettő?