Lányok, nők! Van itt olyan, akit szintén megerőszakoltak? Vagy olyan férfiak, akiknek a barátnőjét?

Akkor mond el, mikor már 100%osan bízol benne.

Jó, hogy jársz pszichológushoz, kívánom neked, hogy sikerüljön feldolgozni.

Én lány vagyok, de ilyen miatt nem néznék senkire furcsán, inkább sajnálnám, hogy ennek meg kellett történnie.

"Másrészt azt sem akarom, hogy sajnáljon. Én csak egy normális kapcsolatot szeretnék."

Egy normális kapcsolathoz hozzá tartozik az is, hogy sajnáljuk azt, ha a szerelmünkkel valami rossz történt. De ebben nincs semmi szégyellni való.

Őszintén, én nem tudom átérezni a problémákat, velem nem történt ilyen, de szerintem várj vele, mielőtt elmondod neki.

Ha a srác normális, akkor megértő lesz, hogy te ,,szűz" vagy, és óvatosan fog bánni veled. Szerintem éld meg először vele ezt az élményt és csak utána mondd el neki, hogy miért is vagy olyan óvatos. És ezáltal nem fogod azt érezni, hogy sajnál, hanem élvezitek, és később nem lesz rajta sem nyomás, hogy te különös figyelmet igényelsz.

De talán érdemes lenne ezt olyasvalakinek megerősíteni, akinek ez vált be.

22L

Velem történt ilyen, én jobban éreztem magam, mikor nem mondtam el. (bocs, tudom nem ezt vártad)

Szerintem várj vele jó fél évet, ha egyébként másoknak nem mered/szoktad könnyen elmondani, nagyon rossz lesz, ha egy “jelentéktelen” kapcsolatban osztod meg a másikkal elsőre. Utána viszont jobb, mert a rutin, hogy beszélsz róla, valahogy “jelentéktelenebbé teszi”, jobban a múlt részévé engedi válni.

Onnantól, hogy előszőr elmondtam egy számomra fontos személynek, egyre többször akartam elmondani másoknak, ettől megkönnyebbültem, de egy kapcsolatom sem maradt ugyanolyan utána.

Érdekes ez az egész.. màr nem érzem fontosnak megosztani kapcsolatban, valahogy külön vált tőlem, csak egy a sok múltbeli dologból, ugyanakkor neten anoniman buzgón kampányolok elmesélve másoknak, hogy legyenek okosabbak és szerencsésebbek nálam, amiről nem beszélek se azokkal a barátaimmal(párommal), akik tudják, se azokkal, akik nem tudják.

Akár elmondod akár nem, egyik sem lesz az “igazi”. Legalàbbis nálam nem. Próbálkozz, tapasztald ki, de szakítás után nem egy nyerő érzés, hogy annak a srácnak adtad ki magad először, akivel 4-5 hónapig jártatok csak és nem is volt kölcsönös szerelem.

Egyébként hasznos, ha mások elmondják a dolgaikat, annyi embernek van tragédiája, hogy korábban nem is hittem volna. Ráadásul nagyon jó, ha a pasi is beszámol gyerekkori molesztálásról, pedig eszedbe nem jutott volna, hogy ő is átment ezen..

Emlékszem mikor egy kollégám mesélt arról, hogy megerőszakolta a bátyja haverja, én meg annyira “örültem”, nem bírtam magamban tartani, hogy velem is történt ilyen, mert tényleg nem gondoltam volna róla..

Az emberek tele vannak ilyen történetekkel, bár mindenki elmondaná, hogy mennyi minden történt vele(egész máshogy néznénk a férfiakra és ők is egymásra).

Nem ismerek sok embert, de a nők felének volt legalább egy erőszakolós/megrontós élménye, akik nem merik vállalni, csak egymás közt mondják el annak hatására, hogy te is elmondod.. És nem egy férfi teszi ezeket, hanem rengeteg.

Nem mertem anno felvállalni a metoo taget sem nyilvánosan, és azok sem többségben, akik nekem mesélték, mi volt velük.

Kellene valami pecsét, ami nem jön le, és rá lehetne nyomni azokra, akik ilyeneket elkövettek, mert a legtöbb nem derül ki, mások nem tudják róluk.. Remélem a tiédet volt erőd elmondani még akkor, és azt a rohadékot megtalálták páran, de ha nem, azt is megértem.

Na eltértem, szóval nekem kapcsolati szempontból nem volt jó döntés, de jó nagy lavinát indított el bennem, és változtatott az életemen.

Mondjuk én lefeküdtem a sráccal, mielőtt elmondtam, szerencsére ilyen téren nem okozott gondot.

Nekem a legjobb barátnőmet molesztálták (aktus nem volt, de minden más, ami egy rémálomhoz kell az igen, viszont nem mondanám el, ha nem gond). Azt mondta, csak nekem tudta elmesélni, hogy mi történt, mert szégyellte. Én meg mondtam neki, hogy ebben semmi szégyellnivalója nincs, inkább az az utolsó féreg érezze így, aki ezt merte tenni. Bár tudnám ki az, biztos nagyon szép estét varázsolnék neki én is. :)

Egyébként apróbb szexuális zaklatásokban nekem is volt részem, illetve engem zaklattak a suliban, verés, lelki terror, stb. Ezt el is mesélem, ha gondolod. Nem igazán tudtam róla beszélni, csak ennek a lánynak anno, így beszéltük ki aznap este egy jó üveg bor mellett. Nekem könnyebb lett, azóta már a jelenlegi párommal is megbeszéltük az élet nagy dolgait. Azt mondom, csak akkor mesélj, HA valóban készen állsz rá. Ez súlyos dolog, és sajnos elkerülhetetlen egy kis sajnálat érzet, de ez a szeretetből fakad. Úgyhogy gondold végig, hogy ő az az ember, akiben valóban 100%-ig megbízol! Ha igen, akkor ültesd le, vezesd fel valahogy! Ha meg nem mondod el, az is csak rád tartozik, senki másra.

Engem is megerőszakoltak. A barátomnak (már a férjem) nem tudtam elmondani. Tudja, hogy bántották, tudja, hogy sok rossz dolog történt velem. De megkért, hogy részleteiben ne beszéljek erről. Nem esett jól, de elfogadtam. Nagyon sokáig űr volt bennem, hogy nem mondhattam el, de már sok-sok év eltelt azóta.

Ha bízol a fiúban, és úgy érzed itt az ideje, nyílj meg. Egy picit sajnálni fog, de ez teljesen természetes. A szeretteinek sajnáljuk, ha rossz történik velük.

A barátodnak azt mondtad, hogy nem volt még barátod?

Ez nagyon kemény dió, de vagy kitalálsz valami mesét, vagy elmondod az igazságot. Az első aktusnál ki fog derülni úgyis.

Én nem nézném le a barátnőmet, ha ilyen történt volna vele. Értékelném, hogy bízik bennem. Viszont ezt jobb előbb tisztázni.

Láttam itt egyszer egy kérdést, a pasi barátnője bevallotta hogy egyszer megerőszakolták. A pasi nem tudta ezt feldolgozni, mindig át akarta beszélni a csajjal és azon pattogott hogy a nő nem akart róla beszélni. Már lezárta, nem akarta újra átélni.. Nem értette a pasi, ki akarta beszélni a dolgit.

Mintha ő róla szólna az egész, őt nagyobb trauma érte volna, mint a csajt.

Nah, én ezért nem mondanám el. Feltépné a régi sebeket.

Vissza is tud vele élni.

Nekem más jellegű gondjaim voltak (zaklatás, öngyilkossági kísérlet, bulémia).. Voltam olyan naív hogy elmondtam. Az én barátom is ki akarta beszélni. Mivel nem voltam rá vevő kibeszélte otthon, meg a haverjaival.

Azóta én vagyok az elmebeteg kattant r1banc... Megkaptam jogy kár, hogy nem sikerült akkor megdöglenem, meg mi egyebek.

Szerintem az ilyen traumákat jobb magadban tartani,max szakemberrel kibeszélni.