Miért ilyen rossz a társadalmi megítélésem a duci barátnőm miatt?

Sziasztok!

Okos, intelligens, kedves, odaadó, ápolt, baba arc, porcelán bőr, pont ott kerek, ahol kell, nem aránytalanul és egészségtelenül "elfolyt" sehol. Gyakran (sőt, egyre gyakrabban) mégis úgy érzem, mintha valami gusztustalan kéjencként tekintene rám szinte mindenki körülöttem.

A barátaim hamar elfogadták a dolgot, hiszen gyorsan rájöttek, micsoda tündér - azóta szóba sem került a súlya. A család, hát jaj. Ők egy külön kategória. Mi nem vagyunk hízékonyak, ezt nyertük a genetikai lottón. Ez van. Évek óta nem bírják megemészteni a barátnőm nőiességét, mindig elkapok egy gúnyos mosolyt, egy kis susmust anyámék, testvéreim részéről - nagyszülők pedig még kendőzetlenebbül viselkednek: "aranyos, de amúgy nem akar lefogyni?", vagy épp "ugyan van mit, de mégis mit eszel rajta?". Munkahely detto, még rosszabb a helyzet. Ezt nem is akarnám tovább taglalni.

Járt már valaki közületek hasonló cipőben? Ha igen, hogyan teszitek ezt el lélekben, miként segítetek a párotoknak? Miért várja el a társadalom tőlünk, hogy státusz-szimbólum nőket tartsunk el otthon (és most nem kifejezetten a testalkatra gondolok)? Amíg világ a világ, el kell viselnünk a gúnyos tekinteteket és megjegyzéseket? Elnézést, de miért alacsonyabb rangú egy teltebb hölgy egy normál / vékony testalkatúnál?

Félreértés ne essék, nem akarok én senkinek sem megfelelni, kizárólag a saját boldogságunk a fontos - viszont a barátnőmnek olykor mégiscsak rosszul esik ez-az. Rossz látni, hogy az amúgy erre különösen érzékeny lelke, mennyire sérül ilyenkor.

Üdv, és köszi!