Nőtársak, ismerkedéskor hogyan mondjátok el a 30as férfinak, hogy saját lakásban laktok egyedül?

11 Nah ez érdekes. Én sem úgy szereztem a lakásomat ami irigylésre méltó lenne, anyukám fiatalon meghalt és a felét tesóm részét fizettem ki én önerőből.

Volt már aki irigykedett ...De mire... h 20 évesen már teljesen árva voltam?

Miért is kell az ilyeneket egymás orrára kötni? majd ha 1 éve együtt lesztek és az összeköltözésen töritek a fejeteket, akkor elő lehet jönni ezzel. Addig felesleges.

F

16-os, mégis mit mondtam volna, amikor a 170 nm-es házban egyedül laktam? Mondjam azt, hogy egymagamnak bérelem?

Hogy lehet úgy egy évig komoly kapcsolatban lenni, hogy nem tisztázott, kinek milyen a családi háttere?

Aki irigykedik, az nyilván irigyli azt is, hogy 23 éves koromban eltemettem az öcsémet, 27 éves koromban az anyámat, apám elcuccolt a barátnőjéhez.

Csak és kizárólag olyannal randizom akinek lakása van. Ha ez nem jön össze, be nem teheti a lábát az én gyönyörű lakásomba. Most is ilyen pasim van már egy éve, igaz mi nem vagyunk már tinik hogy naponta találkozzunk, de ha randizunk, mindig hotelekben alszunk.

Előhozta már párszor hogy miért nem megyünk hozzám?

Válaszom: csak.

És ezzel el is van intézve a dolog. Ha nem tetszik neki valami, mehet. Ha ide akar jönni? Akkor vegyen lakást.

Hát nehéz ez...Én tudat alatt szerintem olyat kerestem, akinél nem fenyeget az a veszély, hogy hozzá kell költöznöm. Nem vagyok túl alkalmazkodó és nem is tudnám már elképzelni, hogy én legyek a vendég valaki más házában.

De így meg tényleg mindig úgy jártam, hogy akkor se tudtunk szétmenni, amikor már rég halott volt a kapcsolat, mert nem volt az illetőnek hova.

Mondjuk nyilván semmi nem fekete-fehér. Nem tagadom, hogy részemről legalább akkora érdek volt találni valakit, akivel könnyebb kifizetni a rezsit. Ez akkor is számított, ha őrülten szerelmes voltam. De a végén szívás lett belőle.

Komolyan, én már azt se bánnám, ha vinné a házam felét, gyerekünk is van, nem célom a híd alá küldeni a gyerekem apját, de a ház fele apám nevén van, aki nem él velünk, tehát ha eladnánk, a fele ház ára lenne csak az enyém.

Hát, én már beletörődtem, hogy eladtam a lelkemet.