Nőtársak, ismerkedéskor hogyan mondjátok el a 30as férfinak, hogy saját lakásban laktok egyedül?

Sehogy.

Normális esetben nem ezzel indit, hogy nahát, itt laksz, és miből vetted?

Én kaptam a kérdést, hogy merre lakok, kivel.

Ha nagyon az eleje akkor elmondom hogy a helyet, meg azt hogy másokkal együtt. Csak később, ha már komolyabb akkor szoktam elmondani, hogy más=kutya😅

De azt is tudom, hogyha mondanám, hogy egyedül, akkor biztos nálam lógás lenne állandóan...

Csak olyanokkal ismerkedtem, akiknek szintén volt lakása.

40/N

Két komoly kapcsolatom volt, már bánom, hogy mindkettő gyakorlatilag hajléktalan volt. Az egyik a szüleitől jött hozzám, ahol sokszor se fűtés, se villany, mert az anyjáéknak büdös volt a munka.

Alig bírtam kirakni, amikor szakítottam vele.

A másik egy szobát bérelt egy családi házban, mert vidékről jött fel munka miatt. Vidéken a szülei szerényen, de tisztességesen éltek, minden fontos dologra volt pénz - mondjuk a kutya chipjére vagy állatorvosára nem, de havi 30 ezret elfüstölni a levegőbe igen, ami mondjuk nekem már a luxuskategória.

Ettől függetlenül az, hogy nem tudunk elválni, főleg azért van, mert nincs hova mennie.

Egyik pasit se zavarta annyira, amikor már mást szerettem, hogy elköltözzön. Nagyon szerelmesek lehettek belém mindig is...

Ja, azt hozzátenném, hogy az sosem volt "feltétel", hogy tehermentes legyen a lakása.

Mindegy volt, hogy gatyáig eladósodva, de az övé legyen.

Én már nem mondom el egy két érdekférfi miatt, hogy saját higgye h albérlet. Legalább megtudom mire megy ki a dolog.

6-ossal egyetértek volt akit úgy kellett kidobatnom, és még én voltam a szemét. Szakitas az én költségemen élt evett a főztömből stb. Az ilyenek miatt sajnos óvatossá válik az ember, tudom nem minden pasi ilyen csak nehéz ujra bízni.