Lányok! Ti mit várnátok el egy férfitól, hogy kb mennyit keressen?

Annyit, amennyiből kényelmesen megél és félre is tud rakni. Ez sok mindentől függ: hol él (Budapesten kb 2x-es szorzót érdemes rakni mindenre), van-e saját ingatlana vagy albérletben lakik, mik a hobbijai, hogyan szereti a szabadidejét tölteni (ha csak Steam-akciókkor letöltött játékokkal kockul, akkor valószínűleg hobbira kevesebbet költ, mint aki crossmotorokat tör össze és javítgat meg a garázsban), stb.

Úgy gondolom, hogy ha van a lakhatás+rezsi költségein felül kb 100-150.000 ft-je, akkor az már elég jó, abból félre is tud tenni, haladhat is előre, még ha lassan is.

Számszerűsítve:

Budapesten örökölt ingatlanban, ahol nincs albérlet sem hitel, ott a 250-300 nettó is bőven elég, ez itt átlagfizetés amúgy is, szóval kb bárhol megkeres ennyit az ember.

Budapesten egy átlagos albérletben (számoljunk 150.000 bérleti díjjal + rezsi) ennyivel többet, tehát 350-400 körül érdemes keresni.

Budapesten egy hitelezett lakásban (törlesztő legyen egy barátságos 80.000) meg ennyivel többet, tehát 330-380 körül már elég.

Vidéken felezd le ezeket. Mármint vidék-vidéken, azért Győrben meg Sopronban valószínűleg inkább Budapesthez közeliek lesznek ezek az értékek, míg mondjuk Rakamazon már valóban elég a fele.

De ezek mind függetlenek attól, hogy én mennyit várok el. Ez kb csak az ő saját kényelmes és biztonságos életéhez kell. Minthogy nekem amúgy sincs semmi közöm az ő fizetéséhez (ismerkedés és járás alatt egészen biztosan nincs, összeköltözéstől kezdve lesz ez csak érdekes), ezért aztán nem is értem, milyen jogon "várnék el" egy bizonyos összeget tőle. Oldja meg úgy és annyiból, ahogyan ő akarja, az én saját életemet én fizetem, neki meg ahhoz nincs köze. Miután meg már összeköltözünk, részemről alap a közös kassza, szóval onnantól már kettőnk összesített bevétele számít (én amúgy jelenleg 380 nettót keresek).

Inkább az a lényeg, hogy te mit vársz el magadtól.

Mert oké, lehet hisztizni, hogy a nők pénzéhesek, de férfiként mégis hogyan képzeled el az életet kevés pénzből?

Hogyan akarsz családot alapítani, hogyan akarsz gyerekeket felnevelni 150 nettóból például?

Tudod te, milyen érzés minden hónap végén azon sakkozni, hogy a villanyszámlát vagy a vizet fizessük ki? Arról nem is beszélve, hogy ha elromlik pl. a hűtő, miből veszel újat, ha már a rezsiszámlákra se telik?

Amikor a lakásban itt-ott szétszórt aprót kuporgatod össze, hogy egy túróscsuszát meg tudjál főzni, de sajtra már nem telik, amit ráreszelsz?

És hogyan fogtok kikapcsolódni néha a csajoddal, elmenni egy moziba, vagy koncertre?

Hihetetlen stresszes dolog ám az ilyesmi.

Ez van, minden pénzbe kerül.

Csak egészen addig nem fogja fel ezt az ember, amíg a mamahotelben él, és az árufeltöltős 150 nettójából semmi másra nem kell költenie, mint a hétvégi kocsmázásokra a haverokkal.

Ez legfeljebb odáig működhet, amíg csak járogatsz egy csajjal, de ha odakerül a sor, hogy össze akartok költözni, pl. egy albérletbe, onnantól igen komoly probléma és feszültségforrás lesz köztetek a pénz hiánya.

Szóval én egyáltalán nem hibáztatok egy nőt sem, hogy nem akar ilyen életet élni - pláne ha egyébként ő maga igyekszik valahova jutni az életben, és tesz is érte, és megkeresi legalább azt a 200-220 nettó körüli átlagbért, és folyamatosan keresi a lehetőséget az előrelépésre, akkor jogosan várja el, hogy a férfi, akivel egyszer talán majd összeköti az életét és családot alapítanak, az is törekedjen valahová, ne elégedjen meg annyival, hogy a teszkóba megkeresi a 150 nettót árufeltöltőként.

A "pénz nem számít" csak egy mítosz, egy rohadt ostoba hozzáállás a mai világban - a pénz igenis számít.

Nem is keveset.

És nem csak a nő miatt, hanem elsősorban saját magad miatt - ha valaha is akarsz önálló életet, ami nem arról szól, hogy az aprót számolgatod rezsire meg paprikáskrumplira, mert ebben te is tönkremész.

Persze az is egy válasz, hogy neked jó a 150 nettós mamahoteles hétvégén a prolidiszkóban bulikázós élet, de akkor viszont ne várd, hogy egy nő komolyan tervezzen veled.

Én férfiként megtapasztaltam már mindezt; hogy milyen az, amikor önálló életet kezdek, és még nincs karrierem, és sakkozni kell a számlákkal, és nézegetni a boltban, hogy melyik a legolcsóbb virsli, és egy kiló mandarint nem tudok már megvenni, és nem tudok egy sz-ros balatoni hosszú hétvégére sem félretenni pénzt egész évben, és szégyenszemre a szüleimtől kell kölcsönkérnem, hogy az elromlott mosógép helyett újat vegyek, aztán meg karácsonykor úgy állítok be hozzájuk, hogy egy bonbonon meg olcsó pezsgőn kívül más ajándékra nem volt pénzem - és nem akartam így élni.

Ezért aztán tanultam, küzdöttem, amíg el nem értem egy olyan fizetést és életszínvonalat, ami mellett nyugodt életem lehet.

Nem vagyok milliárdos nyilván, de azon felül, hogy önerőből összehoztam egy saját házat, amit fenn is tudok tartani, jut pénzem hobbira, kikapcsolódásra, nyaralásra, minőségi kajára, ha elromlik valami, tudok újat venni.

És ez nekem magamnak volt fontos, nem a nők kedvéért csináltam.

De nyilván van egy olyan pozitív oldala, hogyha mondjuk randizgatok, ismerkedek egy nővel, akkor nem kell a fillérb-szót játszanom, hogy egy középkategóriás étteremben is felezgetjük a számlát.

Gyerekek mi van veletek??

Győr-moson és pest kivételével igen kevés helyen lehet egyszerű melósként még akár nettó 200 at is keresni, de akkor reggeltől estig dolgozhatsz.

Kicsit elvagytok varázsolva vagy sok volt a valós világ meg a szósöl média.