Reménytelen? Mit tennétek a helyemben.

Sziasztok!

Elmesélem a történetemet. A munkahelyemen 4 éve dolgozok már, a "munkatársam"at ennyi idő óta ismerem. Kórház, én nővér, ő doki. Nekem nincs kapcsolatom, 27 vagyok most, ő nem éppen az én korosztályom, 45,de jó pár évet simán letagadhatna. Elég sokszor beszélgetünk, de nem magánéleti dolgokról, hanem szakmaiakról. Nagyon jól meg lehet vele beszélni sok mindent. A munkatársaim nem szeretik, mivel eléggé "morcos", mondjuk inkább bunkónak :D azonban velem még soha sem volt az. Így az elején mikor az osztályomra kerültem, sokszor engem küldtek a kolleginák hozzá, ha valamit kérdezni kellett, hogy ne nekik kelljen. Azonban már az elejétől fogva kedvesen beszélt hozzám. Egyszer rontottam el valamit, egy apróságot, akkor nagyon bunkón lecseszett, aztán később bocsánatot kért tőlem mindenki előtt, amin a kolleginák nagyon meglepődtek, bár én is. Nos ahogy telt az idő, egyre jobban megkedveltem mint embert, aki a betegekkel viszont mérhetetlenül kedves (gyerekorvos),kiderült, hogy a zene és a film terén azonos az érdeklődésünk is. Elkezdtem utána "nyomozni", nem túl sok infót találtam fbon róla, csak hogy vele egykorú felesége van, nős.. Engem akkor lesokkolt. Ugyanis, távol áll tőlem, hogy nős férfival kikezdjek, senki családját nem dúlnám fel, főleg ha gyereke is van. Karácsonykor együtt voltunk ügyeletben, mikor valahogy szóba hoztam, hogy karácsonykor milyen szívás dolgozni, biztos őt is várja haza a család, a gyerekek. Mir e elmondta, hogy max a kutyája várja haza, mert gyerek az nincs. Ekkor kicsit fellélegeztem, bár még neje mindig van. Azonban őt nem említette, hogy ő is várná.. Elkezdtem kombinálni, hogy lehet nincsenek is túl jóban stb. Azonban nem vagyok ahhoz elég bátor hogy ilyen kérdéseket feltegyek neki.. De egyre rosszabb, hiszen tartom magam ahhoz, hogy nem kezdek ki vele, azonban van, hogy iszonyat aranyos velem, és nem tudom miként felfogni ezt, közeledés vagy csak szimpatikus vagyok neki. Annyira kínoz, hogy már arra gondoltam munkahelyet váltok.

Ti mit tennétek a helyemben? Inkább ti is melóhelyet váltanátok? Vagy lépnétek és konkrétan elmondanátok neki mit éreztek, habár benne van a pakliban hogy ő semmit, és csak rontana a "baráti kapcsolaton", vagy beérnétek a plátói szerelemmel, és kínlódnátok tovább? :(

Csak normális válaszokat kérek!