Hogyan dolgoznátok fel ezt az érzést?

Nem akarok itt önsajnáltatásba kezdeni és regényt sem akarok írni, de pár fontosabbnak tűnő részletet azért leírok.

24 éves "férfi" vagyok. Sosem voltam sikeres a lányoknál / nőknél. Az elutasítások miatt nem hibáztattam senkit, viszont évekig nem is tanultam belőlük semmit. Ez tartott kb. 21 éves koromig, aztán következett egy 3 évig tartó depresszió, amiből kb. 3 hónapja sikerült kilábalnom. Ez alatt a 3 év alatt sem az emberek, sem a társkeresés nem foglalkozott és az amúgy is meglévő túlsúlyom mellé még felszedtem +20 kg felesleget.

Miután véget ért a depresszióm, elhatároztam, hogy változtatok az életemen. Sikerült leadnom azóta 10 kg felesleget, már most is sokkal jobban érzem magamat a testemben és végre tudom, hogy milyen emberré szeretnék válni.

Ezután nem sokkal később meg is ismertem egy, az átlagosnál jóval nyitottabb lányt, akivel csak barátságnak indult az egész, de barátság extrákkal lett a vége. Eleinte nem is szerettem volna tőle semmi többet, mert van párja, de bele estem abba a hibába, hogy többet kezdtem érezni iránta. Itt bele telt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy célravezetőbb, ha őszintén megmondom neki, hogy hogyan érzek, de végül megtettem és a végeredmény az lett, hogy szexben még benne lett volna, de együtt már nem tudott volna minket elképzelni. Nem tetszett az a gondolat, hogy velem csalná a párját (elsőre azért nem érdekelt, mert végre örültem, hogy van egy lány, akit legalább egy kicsit érdeklek). Meg nem tetszett az a gondolat sem, hogy legjobb esetben is legfeljebb csak 2. lehetnék nála. Szóval ennek itt ennyivel vége is lett.

Látszólag jól viseltem az egészet, de igazából nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy hiába tettem oda magamat, hiába küzdöttem le az eddigi gátlásaimat, még az eddigi "legjobb énem" sem volt elég jó.

Nem fogok ezen az egy eseten kattogni hetekig - hónapokig, nyilván még rengeteg tanulnivaló / tapasztalnivaló van előttem és biztos lesz még egy csomó lány, akiknél hasonlóan fogok járni, mielőtt találnék egy olyat, aki megfelelőnek tart egy kapcsolathoz (és akivel akár lehetne tervezni is a jövőmet, de ez egy másik történet).

Hogyan szoktátok feldolgozni ezt a "nem vagyok elég jó neki" érzést?