Ti hogy dolgoznátok/dolgoztátok fel, hogy egyedülálló anyukák lettetek?

Tudtam h csak atmeneti allapot, egyszeruen nem fogadtam el h ez igy marad. Estenkent tornaztam, cseteltem pasikkal, gyerekekre koncentraltam, ment tovabb az elet, csak nem 4szemelyre foztem es egyedul aludtam.

Aztan 1.5ev mulva jott a parom es minden a helyere kerult. 5evvel kesobb osszehazasodtunk:)

Kicsit elkanyarodok a témától. Szerintem a csinos, jó nők nem maradnak egyedül. Sőt, ezeket nem is szokás elhagyni, max. ők lépnek ki. Ha esetleg így is lenne, 2 perc alatt a legjobb férfiak közül mazsolázhatnak. Az már egy másik dimenzió, amikor a 165/85-ös anyukák kerülnek ilyen helyzetbe, ráadásul még arcra sem a legkeresettebbek közé tartoznak.

Az ismerőseim közül alig van elvált, sőt, igazából egyről tudok aki tényleg nagyon csinos, vékony, fiatalos, de ő is pillanatok alatt el is kelt, pedig van egy fia. Mondhatni felfelé bukott, mert Nyugat-Mo. egyik legtehetősebb vállalkozójának a felesége lett.

Pár napig világvége volt, aztán összeszedtem magam. Megoldottam az anyagiakat, a gyerekek felügyeletét, új munka után néztem, ami jobban fizet. Amint volt jövőképem, tervem, egyből helyére került minden.

Igyekeztem élvezni a szingli létet, hogy nem kell alkalmazkodni senkihez, nem húzza keresztbe a programokat a lusta férjem. Egész nyáron tekeregtünk a gyerekekkel. Jól éreztük magunkat.

Úgy terveztem, hogy soha többé nem kell pasi. Ehhez képest pár hónap szingli élet után betoppant az életünkbe. A fiam elkezdett sportolni, és az edzőjével összemelegedtünk.

Ma már a férjem, van egy közös fiunk, lassan 6 éve együtt. Minden szempontból lekörözi az exemet.