Ti hogy dolgoznátok/dolgoztátok fel, hogy egyedülálló anyukák lettetek?

Nekem jobb így. A gyerekem nehéz eset, leépültem, lepusztultam mellette. De rajtam kívül ez senkit nem zavar, nem elégedetlenkedik és cs.sztet miatta, mikor van így is épp elég bajom. Senki nem követeli rajtam a friss főtt kaját meg a patikarendet, miközben én örülök, ha napi 1x tudok enni. Nincs, aki erőltesse a szexet, amikor nekem a fentiek okán nulla a libidóm. Nincs, aki szekírozzon amiatt, hogy nem lehet velem semmiről beszélgerni, nem vagyok érdekes, szórakoztató, humoros, épp ellenkezőleg, enervált és frusztrált. Egy emberrel kevesebb, aki engem hibáztatna a gyerek viselkedéséért, állapotáért, holott nem én tettem autistává. Szóval számomra abszolút pozitív, és én már így is maradok.