A szüleitek egymás élete szerelmei voltak?

35 éve élnek boldog házasságban, mindig azt mondták nekünk, hogy mennyire örültek/örülnek, hogy egymásra találtak. Még mai napig elválaszthatatlanok, ők is úgy fogalmaznak, hogy ők már egymás részei.

Igen. A főiskolán ismerkedtek meg, sokáig barátok voltak, mindkettejüknek más tetszett - apának anya szobatársa, anyának apa jó barátja. Aztán ráeszméltek, hogy végig itt voltak egymás előtt és összejöttek. Anyának első komoly kapcsolata volt, apának volt pár előtte. Anya megijedt az esküvő előtt és lefújta, akkor egy rövidebb időre szakítottak, végül csendesen, családi körben összeházasodtak. Idilli gyerekkorunk volt a testvéreimmel, imádjuk nézegetni a családi képeket, videókat. Rengeteg sztorit meséltek születésünk előttről, merre jártak a világban, miket próbáltak ki, minket is vittek később mindenhová. 30-as éveik legvégén jártak, már mindkét tesóm megszületett, amikor anyukámnak súlyos balesete lett. Ez mindenki számára embert próbáló időszak volt, főleg apukámnak, de egy percre se mozdult el a család mellől. Azóta már sokkal jobban van anyukám, de maradandó károsodásai lettek, súlyos memóriavesztés, illetve az agykárosodás miatt személyisége is változott. Ha nem is olyan idilli mint előtte, de jó kapcsolatuk van, kézen fogva járnak, segítenek egymásnak mindenben, sokat kell alkalmazkodni ami néha nehéz, de megoldják. Ki tudja, mi lett volna ha.., de így is csak hálásak lehetünk. Lehet a gyerek nem tud mindenről, de egyetlen egyszer a legapróbb jelét se tapasztaltam annak, hogy bármelyikőjük is icipicit is kitekintene a házasságból. 30 éve vannak együtt, és úgy gondolom, hogy ez a példa amit láttunk nagy hatással volt arra, hogy mi hogyan képzeljük el a párunkat és a családunkat. Aztán az is lehet, hogy csak szerencse, hogy az idősebb tesómnak és nekem is kiegyensúlyozott, hosszú kapcsolatunk van.