A szüleitek egymás élete szerelmei voltak?

Én a szüleim szerelmét sajnos csak anyám nézőpontjából láttam sokáig, aki meg volt róla győződve, hogy apám soha nem volt igazán szerelmes belé és csak azért jött vele össze, hogy elköltözhessen az anyjától. 25 évesen ismerték meg egymást és nagyon hamar egymásra találtak. Anyámnak nincs a múltjában olyan szerelem, ami után bánkódott volna, neki apám volt a szerelme annak ellenére, hogy pár évvel korábban teherbe ejtette egy srác és lelépett, anyám meg abortuszra ment és aztán öngyilkos próbált lenni. Nem volt szerelmes, de megviselte ez az egész. Apám 20-22 éves kora körül nagyon mélyen volt egy lány miatt, annyira, hogy az egyetemet se tudta befejezni és amikor anyámat megismerte egy közös baráti társaság révén, annak ellenére hagyta volna veszni az egészet, hogy vonzódtak egymáshoz. Azt mondta, hogy ő akkoriban mélyen volt és nem akarta anyámat magával rántani. Valójában nem volt túl azon a lányon szerintem. Anyámnak ígért egy hosszú levelet, amit nem írt meg. Anyám várta-várta, aztán fogta magát és beállított apámhoz haza azzal, hogy jöttem a levélért. Szóval felszedte apámat. De utána biztosan nagyon szerelmesek voltak, mert apám az egyetemet is elkezdte újra és gyors esküvő lett belőle, én is nagyon hamar, egy év múlva megérkeztem. Iszonyat viharos házasságuk volt, anyám egy szenvedélyes ember volt, apám meg olyan lassú víz partot mos. Apám anyapótlékot keresett és ebben a határozott nőben megtalálta, anyám viszont támaszt keresett volna és azt apámban sehol sem találta. Nem voltak igazán boldogok. Megértem anyámat, mert apám mellett én se lettem volna boldog soha és sajnos később, amikor már anyukám nem élt, beigazolódott, hogy hajlamos érdekkapcsolatokba belemenni, ahol a nők mindig gondoskodnak róla, anyagilag is és ezt látva már én is elképzelhetőnek tartom, hogy anyámmal tényleg azt oldotta meg, hogy el tudjon végre költözni a saját anyjától. Ugyanakkor soha nem csalt meg senkit. Anyám mellett is ott állt az utolsó, legnehezebb években. Nem lehet színlelni azt a szeretetet, ami éveken át vitte hetente sok-sok alkalommal a kórházba látogatóba egy-egy fárasztó munkanap után. A mostani párjáról is gondoskodik, mert ő is beteg lett és maximálisan mellette áll. Hát nem olyan könnyű ezt megítélni.

Anyai nagyszüleim gyerekkoruk óta ismerték egymást, 19-20 éves koruk körül házasodtak össze. Van egy színezett fotó, ahol egymáshoz hajolva nevetnek, azon minden rajta van. Az első nagy szerelmei voltak egymásnak. Két gyönyörű fiatal ember, aki ragyog egymás közelében. Nagyapám nagyon jóképű férfi volt, amikor 3 évre besorolták katonának, azalatt járt egy családhoz, ahol volt egy fiatal lány. Nem mondta ki konkrétan, mi volt köztük, de ahogy beszélt róla, éreztem, hogy ez egy fájó emlék neki. Végül nem lett semmi köztük, pedig a lány szülei is szívesen látták, de nagyapám megmondta, hogy nős, hamarosan kislánya fog születni és lezárta ezt az egészet. Amikor ezt mesélte, nagyokat hallgattunk. - Megcsaltam később mással - vallotta be hirtelen. Mama akkor már rég nem élt és én tudtam erről, mert anyám elmesélte, amikor mama sírt, mert nagyapám kiöltözve elvonult. Amikor nagyapám hirtelen így színt vallott, nem tudtam mit mondani. Egyszerre éreztem nagymamám fájdalmát és a megmagyarázhatatlan, eltörölhetetlen szeretetet a nagyapám iránt. Hallgattunk egy sort és nem mertem, nem akartam tudni róla. Most már szívesen megkérdezném, szerette-e azt a nőt és mi lett vele végül? Miattunk maradtak csak együtt vagy mamát nem akarta anyagilag cserben hagyni? Talán azért is érdekel, mert már én is mást szeretek, mint akihez hozzámentem. Nagymamám és papám együtt öregedtek meg és szerintem főleg a gyerekek és miattunk unokák miatt. De szerették egymást. Nem aludtak egy ágyban az utolsó 10-20 évben, de mindig számíthattak egymásra és nem volt köztük harag. Minket pedig mindennél jobban szerettek. Egymás mellett álltak a súlyos betegségekben és a meghalásban is. Az ötvenedik házassági évfordulójukon már mama nagyon beteg volt, nagypapám vett neki egy fehér köves eljegyzési gyűrűt. Amikor át akarta adni neki, akkor vette észre, hogy zöld a kő, valószínű becsapták vagy nem tudtunk rájönni, miért van más gyűrű a dobozban, mint amire ő számított, de majdnem sírt. Amikor Mama ujjára húzta, azt mondtam neki: -Látod Mama, Tata szerelmes beléd!

Ő meg csak elmosolyodott és azt mondta: - Valamikor az volt.