Észreveszi, ha feloldom a tiltását Fb-on?

Soha nem fogom elfelejteni. Én tudtam, mit akarok, de most már nem tudom, mert megijeszt, hogy ez már nem csak rám nézve veszélyes játék. Én elvagyok a fájdalmaimmal, túlélek mindent, de a posztjaiból ítélve ő veszélyben van, egy közeli rokonom írt ilyen verseket és aztán eldobta magától az életét, én nem akarok senkinek a gyilkosa lenni. Ráadásul ő se tudja, mit akar. Kettő tized másodperc alatt képes meggondolni magát, állandóan kihajít az életéből, aztán utánam nyúl és majdhogynem szerelmet vall, aztán rögtön utána eldob. Ezzel engem is meg lehet ám ölni. Én egyszer is megértem, ha azt mondják nekem, hogy kopj le, nem vagyok az az ablakon visszamászós típus. De ha ő maga rángat vissza állandóan, akkor mit csináljak? Igaz, ezt a like-ot magamtól küldtem. De ezt ő is megtette százszor, hogy eldob, aztán jön egy like vagy egy üzenet és kezdődik minden elölről. Csak abban bízok, hogy akik közel vannak hozzá, odafigyelnek most rá, én nem segíthetek, én jobb lett volna, ha meg se születtem volna. Elengedem, akartam neki írni, de most már képtelen vagyok, nem haragból, hanem mert nem megy, mert azt érzem, hogy jobb neki nélkülem. De elfelejteni nem fogom soha.