Miért menekülnek olyan férfitól a nők akit meg kell tanítani szeretni?

1. Nem ismersz és nem tudod milyen vagyok.

2. Ki mondta, hogy nem származna jó számára?

3. Szerinted mi értelme van mégis egy párkapcsolatnak, ha nem lehetsz őszinte igazán a pároddal és nem lehet néha meghitt kölcsönösen babusgató a kapcsolatotok?

Látszik, hogy ezüstkanállal a seggedben születtél és mindent megkaptál az életben eddig úgy, hogy semmiért sem kellett küzdened.

Képes vagyok a szeretetre csak nem biztos, hogy úgy tudom kimutatni a mindennapokban ahogy azt szabad. Félnék tőle, hogy a másiknak sok lenne a bújás és az, hogy ölelgetni akarom. Nem tudnám eldönteni, hogy meg szabad-e olykor ölelnem vagy sem. Számos ilyen dolog van. Azt sem tudom, hogy mások előtt mennyire érhetek hozzá. (Nyilván nem fogdosásra gondolok.)

Igazából csak kicsit több türelem és nagyobb odafigyelésre lenne szükségem, mert hajlamos vagyok a paranoiára és arra, hogy nem ismerem fel vagy nem tudom érzelmezni a másik fél érzelmi kimutatását.

Például konfliktus után biztos arra gondolnék, hogy utál és itt a vége mindennek és nem mernék hozzá érni sem. Kellene pár nap még újra ki merném mutatni a szeretetem és el tudnám hinni, hogy ő is szeret.

Nem ezzel szoktam indítani, csak sokszor van olyan dolog amit nem tudok kezelni. A konfliktus ilyen. Illetve az is előfordul, hogy nem tudom hogyan kerülhetnék a másikhoz közelebb.

Engem egyáltalán nem szerettek gyerekként és nem foglalkoztak velem így ezekben van hiányosságom rendesen, de nem akarok ezzel takarózni. Persze pszichológus meg stb, de próbáltam többször többet és nem segített.

A másik dolog pedig a kötődésbeli probléma amitől félek, mert sokszor bántott olyan akihez megvolt a kötődésem.

Valahol mégis szükséges az, hogy tanítson a másik, ha nem is a szó szoros értelmében és nem is úgy, mintha fogyatékos lennék, de odafigyelés mindenképpen kellene a részéről meg az, hogy ismerjen belül.