Miért van az, hogy az emberek lázasan keresik a szerelmet, és mikor megtalálják menekülnek tőle?

Az emberek nem nagyon tudják, hogy mi kell nekik. A média nyomása, hogy párkapcsolat nélkül csak egy nyomorult senki vagy, ezért keresni kezdik a nagy őt meg az igaz szerelmet, de ha véleten megtalálják, nem tudnak mit kezdeni vele, mert csak a keresésre van mintájuk.

Kicsit olyan, mint a karácsony... Mindig nagyon várja az ember, készül, vásárol, csomagol, elkézeli, de aztán néha csalódás, hogy az is csak egy nap és nincs hó meg semmi ünnepi hangulat. Szóval várni kezdi a következő karácsonyt.

Mert általában csak addig van meg a terv, hogy "kellene valaki". :D Meg mellé legtöbbször egy túlidealizált kép, amihez képest mindenki szinte csalódást okoz, mert nyilván nem tud olyan lenni, ahogy az ember elképzelte.

Meg más arról ábrándozni, hogy lesz egy kapcsolatom és már azt sorra venni, hogy milyenek lennének a mindennapjaim reális szemüvegen át nézve, ha lenne egy kapcsolatom? Mit akarna ő, mi lenne a terveivel, hogy találkoznánk, mi lenne eközben a többi dolgommal, hogyan viselkednék vele, egyáltalán hogyan szólnék hozzá, mit csinálnánk, hogy kezelnénk egy konfliktust és mi lenne a csók/szex/akármi után... Mi van, ha ő épp a barátaival akar lenni, mi van, ha azok ellenkező neműek, el tudnád engedni egyedül, megoldható a távolság, tetszene-e a rossz napjain, vagy smink nélkül, stb stb... És akkor jön valaki, aki tetszik, betör az életedbe, neked meg lövésed sincs, mi legyen vele, mert azért ezt mégsem ilyennek képzelted.