Vajon miért hagyott ekkora nyomot ez bennem?

Szerintem csak kívancsi vagy, hogy mi lett volna, ha. Esetleg van benned egyfajta megbánás is. Majd ha lesz más kiszemelted, barátnőd, elfelejted.

Egyébként nekem is van egy ilyen sztorim, csak én a lány vagyok. Gimiben 9.-ben elkezdett tetszeni egy fiú, aztán ahogy barátok lettünk, nem is gondoltam már rá úgy és csak 11. végén, amikor lett baratnője és ezzel együtt velem egyre kevesebbet foglalkozott, esett le, hogy basszus, ez a vonat hogy elment. És akkor eszméltem rá, hogy lehet, hogy ő többet akart volna, csak én eléggé zárkózott vagyok. 12.-ben meg szinte meg már nem is beszéltünk, de ettől függetlenül nem egyszer eszembe jutott, hogy bárcsak máshogy csináltam volna a dolgokat és nem lettem volna annyira gátlásos. Érettségi után kb. 3 évvel láttam először és utoljára és még mindig relatíve gyakran eszembe jut, hogy vajon hol jár az élete. Az a legkeserédesebb az egészben, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy órákat tudnánk beszélgetni, és ha más nem, legalább a barátságunk újráéledne, de mégsem merek ráírni, mert valahogy mégis azt érzem, az a történet már lezáródott.

22/L