Nem megy a társkeresés 27f vagyok és még sose etye-petyéztem. Merre induljak?

Jó, bocsi, szóval azt jutattata eszembe ezy megszólítás, hogy talán túlságosan is sokat vársz tőlük.

Ne hagyjanak el, minden legyen flott, ha egyszer kapcsolatra léptek, holott az élet megfigyelésem (haha) szerint olyan mint egy akadálypálya tele vizesárkokkal és mikor belecuppansz az egyik gödörbe muszáj kiráznod a vizet a cipődből bármennyire is rosszulesik hogy elvétetted a lépést és menni tovább akár eleinte bukdácsolva is, vagy ülhetsz ott és merenghetsz, de az kinek jó...

Iskolás korodban is ilyen félénk voltál?

Ne izgulj, ha odébb áll a lány. Nézz másik után. Valamilyen okkal egyszer el kell kezdeni a megszólítást a kiszemeltnek. Helyetted senki sem tesszi meg.

Nincs senkid, és már most félsz az elhagyástól? Első körben engedd el ezt a hülye gondolatot. Továbbá, nincs sok esélye, hogy első barátnőd lesz az életed párja, szóval igen, el fognak hagyni, vagy te őket. Ez természetes.

Merre induljál el? Járjál társaságba, ismerkedj sok pasival és csajjal, aztán idővel kialakul majd több is.

Millió ilyen kérdés van az oldalon.

Unalmas már ez a téma, amiben huszonéves srácok írják le ugyanazt a gondjukat.

Mi lenne ha visszaolvasnál?