Még nem élünk együtt a párommal. Egy nap, legalább 3-4 alkalommal felhív,és annyit beszél,hogy alig tudja letenni a telefont. Ez engem idegesít, mert nem tudom tőle végezni a teendőimet. Hogy mondjam el neki,hogy ne sértsem meg?

20-as : 19-es vagyok. Ebben teljesen egyet értünk. Viszont valószínűleg ez a probléma csökkenne, ha a kérdező is kimutatnà, hogy érdekli a màsik, és szeret vele lenni amikor együtt vannak. Jelen esetben ez nincs meg, mert két heti egyszeri talàlkozàs inkább annak a jele, hogy na jó, csak tudjuk le a szükséges köröket, aztàn menjen mindenki a maga dolgára.

Mondom ezt úgy,hogy nekem baromi sok énidőre van alapból szükségem, míg a férjem ragaszkodóbb. De a kétheti egy talàlka még nàlam is követné a biztosítékot...

Mondjuk az is igaz, hogy én a kérdező pàrja helyében nem erőltetném, hanem szakítanék, és keresnék valaki olyat, akivel egyeznek az elképzeléseink, és akinek fontos vagyok. A kérdező pàrja meg még reménykedik, és àtmegy làbtörlőbe...

Amúgy voltam ilyen helyzetben csak fordítva.... Volt egy pasi akibe eszméletlen szerelmes voltam. Ő pedig rengeteg időt akart egyedül tölteni, sőt egy idő után szabàlyozni akarta, hogy egy héten max egy együttalvàs, és egy délutáni randi fér bele, csak úgy spontán nem lehetett keresni, hogy "most vàgytam ràd, hiànyzol" (persze ésszerű keretek között, mondjuk 2 naponta egyszer, és nem 5-6 óràra...). Vagy hogy pl arra jàrtam feléd, nem ugrunk-e össze ebédelni? Na ez màr nekem sok volt (vagyis inkább kevés). Azt mondta, hogy ő most jelenleg ennyit képes adni. Úgyhogy lezàrtam szépen. Ő pedig elkezdett kapàlòzni, még közös programokat javasolni, én meg nem akartam még egyszer sérülni (mert nagyon megszenvedték) így közöltem vele, hogy ez a hajó elment. Erre még ő volt megsértve, hogy én milyen szemét mòdon eldobtam őt...